Wizard Of Legend

A történet – kevés, de nem is kell több

Alapvetően a Wizard of Legend nem szántja fel a mély történetek földjét. Hogy mi történik? Hát, egy ifjú varázsló elindul a Chaos Trials-ba, hogy megmérettesse magát és befejezze a legendás küldetését. Mindezt egy múzeumban kezded, ahol egy szép kis oktatóprogram keretében ismerkedhetsz meg a játékkal, de ezt hamar elfelejted, mert máris belevágsz a tényleges akcióba.

A sztori nem akar több lenni, mint ami: egy apropó arra, hogy nekivágj a káosznak, és közben minél több varázslatot próbálj ki. Oké, nem lesznek megható pillanatok vagy igazán komoly történeti ívek, de igazából nem is kell – a lényeg a játékmenet.

Játékmenet – véletlen, de szórakoztató

A Wizard of Legend nem csinál titkot abból, hogy roguelike dungeon crawler akar lenni, és mindent, amit ez magával hoz, ügyesen beépít a játékmenetbe. A pályák procedurálisan generálódnak, így minden egyes futás más, de mindig ugyanaz a cél: legyőzni az ellenségeket, felfedezni a dungeonokat és kihívásokat vállalni. A különlegesség abban rejlik, hogy miközben a szokásos loot gyűjtögetésre koncentrálsz, rengeteg mágikus elem és varázslat keveredésével különböző játékmenet-stílusokat próbálhatsz ki.

És ha már a varázslatoknál tartunk, a Wizard of Legend legnagyobb húzása a rengeteg különböző elem, amivel kísérletezhetsz. Tűz, víz, föld, villám, mindegyikhez különböző varázslatok és támadások társulnak, amik kombinálhatók, hogy saját stílust alakíthass ki. Mi van, ha épp a tűz és a villám keveréke lesz a legjobb megoldás a következő boss elleni harcra? Nem tudhatod, csak próbálgatni kell.

A harcrendszer gyors és pörgős, így igazi küzdelmeket élhetsz át, miközben minden mozdulatnak megvan a maga súlya. A karakterek mozgása és támadásai dinamikusak, és bár a játékmenet egyszerűnek tűnik, elég mélyre áshatsz, hogy igazán mesterien bánj a varázslatokkal.

A kooperatív játék – ha van ki segít, még jobb

A Wizard of Legend kooperatív módja kifejezetten szórakoztató, ha van egy barátod, akivel játszhatsz. Együtt kombinálhatjátok az elemi erőket, ami szórakoztató és jól kiegészíti a harcokat. Azonban ne számíts arra, hogy AI-partnerrel is gond nélkül átverekedheted magad a pályákon. Az AI néha teljesen összeomlik, és inkább segíthet, hogy a saját kudarcodat szenvedd el, mint hogy valóban segítséget nyújtson.

Ha viszont nincs senki melletted, nyugodtan pöröghetsz egyedül is, mert a játék akkor is képes hozni a szórakoztató élményt. Igaz, a repetitivitás itt is megjelenik, hiszen minden futás újra kezdődik, de valahogy mindig van egy új dolog, ami miatt érdemes belevágni.

A vizuális élmény – semmi extrém, de kellemes

A játék vizuális stílusa a klasszikus pixel art irányt követi, és bár nem hoz semmi forradalmit, teljesen jól illeszkedik a játék hangulatához. A különböző dungeonok, karakterek és varázslatok mind szépen kiegészítik egymást, és bár nem lesz tőle leesett állad, azt azért meg kell hagyni, hogy a színek és animációk mindenféle hatásban bővelkednek. A zenei aláfestés is passzol az egészhez, kalandos, pörgős és mindig benne van a megfelelő adag dinamizmus.

Ami viszont zavaró, az az FPS-es teljesítmény. Néha, különösen az intenzívebb harcoknál, a játék framerate-e lecsökken, ami kicsit megtöri a flow-t. Ez azért egy nagy mínusz, mert egy ilyen pörgős játéknál ez eléggé feltűnő.