Arcade Archives Heroic Episode

Az Arcade Archives: Heroic Episode egy ilyen élmény, ami keveri a jól ismert shoot 'em up stílust a platformelemekkel, de valami mégis hiányzik. A HAMSTER kiadásában érkezett játék az egyik legkevésbé ismert Irem cím, és míg van benne potenciál, a kivitelezés nem mindenben fogott ki rajtam.

Bevezetés

Ha valaha is próbáltad már az R-Type vagy Gradius féle klasszikusokat, akkor tisztában vagy azzal, hogy a retro shoot 'em up játékok tudják, hogyan kell lekötni a játékosokat. De mi történik, ha egy ilyen játék nem találja meg a saját hangját, és csak egy összecsapott másolatként létezik a műfajon belül? Nos, az Arcade Archives: Heroic Episode pont ezt hozza el nekünk. Igen, van benne egy erős retro hangulat, de mégis úgy érzem, hogy a lehetőségekhez képest valamiért nem nyújtja azt a szintet, amit elvárnék.

Játékmenet – Piros pontok, zöld pontok és egy óriási szűk keresztmetszet

A játékmenet egyszerű: lőj, gyűjts erőforrást, ölj, gyűjts újabb erőforrást, majd győzd le a bossokat. Az alapfelállás egy top-down shooter, ami az első szakaszokban elég klasszikusnak tűnik, de aztán jön az első meglepetés: hősünk, akit még mindig a földön üldöznek, egyszer csak szárnyakat kap, és hirtelen egy függőleges shmup-ban találjuk magunkat. A két játékmeneti forma váltogatása amúgy egyáltalán nem rossz, de maga az alap dizájn egyszerűen nem ragad meg. A játék fő eleme az, hogy folyamatosan lősz, de a fegyverek hatósugara is rendkívül korlátozott.

A legnagyobb problémám a fegyverekkel és azok korlátozott hatókörével van. Az alapsugár – bár végtelen lőszerrel – egyszerűen nem elég, hogy minden szörnyet gyorsan megöljünk. A második fegyver, a Maser, ugyanezt a problémát hozza, mivel csak függőlegesen működik, így akkor lesz igazán hasznos, amikor az ellenfelek sorban állnak a képernyőn. És mivel nem igazán tudsz távolról lőni, a közelharcban nem egyszer fogod úgy érezni, hogy a játék manipulálja a mozgásodat, hogy elérd a megfelelő távolságot az ellenségektől.

A legnagyobb gond akkor érkezik, amikor a földön lévő szakaszokat játsszuk. A helyszínek semmi különöset nem adnak hozzá, mindegyik ugyanazokkal az elemekkel dolgozik: romos kőfalak, amelyek nem nyújtanak semmiféle fedezéket, viszont az ellenség tüzétől is védenek. Egyedül az égbolt alatti szakaszokban érzem, hogy a harc igazán szórakoztatóvá válik, hiszen ott már nincs semmi, ami elvonja a figyelmet, és a mozgás szabadon zajlik.

Nehézség – A *nyers* élmény

Bár a játék nehézsége nem dönti le a Metal Slug 2-höz hasonló szintet, az biztos, hogy a Heroic Episode sokszor túlságosan is frusztrálóvá válik. Az ellenségek túl sok ütést bírnak ki, és bár az autós scrollozásos szakaszok gyors tempót diktálnak, az időzítés finomhangolása nélkül sokszor egy-egy rossz mozdulattal az egész szakasz elveszhet. Az igazi probléma akkor jön, amikor a képernyő teljesen tele van, és a mozgás gyors reakciókat igényel. És mivel az életünket nem lehet folytatni, sokszor úgy érzem, hogy az egész játék egy végtelen újrakezdés. De valami mégis vonzza a játékost, mert amikor sikerül túljutni egy-egy szakaszon, valóban ad egy kis elégedettséget.

A dizájn és a grafika – A retro érzés, amit elrontottak

A grafikai dizájn rendben van, de semmi emlékezetes. Azok a helyszínek, ahol a harcok zajlanak, már túl sokszor köszönnek vissza ugyanazzal a kő és homok háttérrel. Az ellenségek még ha változatosak is, nem igazán érzem, hogy igazán különböznének egymástól. Az igazi erősség a boss harcokban rejlik, de ott is épphogy csak elérjük azt a szintet, hogy megőrizzük a figyelmünket, és ne unjuk el félúton.

Zárás – Egy érdekes próbálkozás

Összességében a Arcade Archives: Heroic Episode egy olyan játék, amit nehéz igazán szeretni. Az alapjáték nem rossz, sőt, sok mindent jól csinál, de amikor meg akarod verni a nehézséget, az egész egyszerűen kezd túl monoton lenni. A játék valódi értéke inkább a retro szórakozásában és a kihívásokban rejlik, de ha már van egy tucat másik retro játékod, valószínűleg nem fogod túl gyakran újraindítani ezt.