Ha valaha is elgondolkodtál azon, hogy mi történik, ha a *Cooking Mama* összefut a japán anime világával, és még egy kis édességgel is megfűszerezzük, akkor itt a válasz: *Waku Waku Sweets*. Ez a játék pontosan azt a műfajt próbálja megidézni, ami tökéletesen illeszkedik a Nintendo Switch könnyed szórakoztató stílusába. Az ötlet egyszerű: egy kezdő cukrász, Lime, és a kis beszélő nyula, Paffi, akik együtt próbálják a város lakóit boldoggá tenni a süteményeikkel. De vajon megédesíti a játék az életünket, vagy inkább egy túl cukros, elnyújtott nyalánkság, amit gyorsan megununk?

Waku Waku Sweets
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Átlagos
Ha valaha is elgondolkodtál azon, hogy mi történik, ha a Cooking Mama összefut a japán anime világával, és még egy kis édességgel is megfűszerezzük, akkor itt a válasz: Waku Waku Sweets. Ez a játék pontosan azt a műfajt próbálja megidézni, ami tökéletesen illeszkedik a Nintendo Switch könnyed szórakoztató stílusába. Az ötlet egyszerű: egy kezdő cukrász, Lime, és a kis beszélő nyula, Paffi, akik együtt próbálják a város lakóit boldoggá tenni a süteményeikkel. De vajon megédesíti a játék az életünket, vagy inkább egy túl cukros, elnyújtott nyalánkság, amit gyorsan megununk?
Az alapok: édességek, nyulak, és egy hatalmas adag cukor
A történet, mint azt el is várnánk egy ilyen játéktól, elég egyszerű, sőt, túlságosan is annak tűnik. Lime, a fiatal cukrász, aki egy kis patisszériában kezd dolgozni, próbálja megnyerni a város lakóinak szívét a sütijeivel. A játék során nemcsak a süteményekkel foglalkozunk, hanem Paffi, a beszélő nyúl tanácsait követve próbáljuk boldoggá tenni az embereket, hogy a nyúlnak elegendő ereje legyen ahhoz, hogy a legjobb cukrász váljon belőle. Az egész egy klasszikus anime-stílusú őrület, aminek a története néha már túlságosan is cukormázas, de el kell ismernem, hogy a szórakoztatás határain belül marad.
A cél egyszerű, mint egy adag piskóta: süteményeket készítesz, pénzt keresel, majd új recepteket és új kihívásokat oldasz meg. Azonban a történet nem igazán bonyolódik el, és a karakterek is túl egy dimenziósak, hogy bárminemű igazi konfliktust hozzanak. De igazából, nem is ezért van itt a játék – hanem a minijátékokért.
A minijátékok – néha pörögnek, néha pedig nem
A Waku Waku Sweets valódi szórakoztatása a minijátékokban rejlik, amik különböző édességek elkészítésére összpontosítanak. A receptversenyek között bőven találunk változatos fogásokat, és a több mint 100 különböző étel biztosítja, hogy ne érezzük magunkat unottnak. Azonban a minijátékok nem mindegyike ér fel a legjobb pillanatokhoz – néha ismétlődőek, és akadnak olyanok, amik egyáltalán nem hoznak semmilyen kihívást.
Az igazán nagy probléma, hogy a Waku Waku Sweets túl könnyű. A játék nem ad igazi akadályokat, így a játékélmény kicsit lapossá válik, és a minijátékok nem biztosítanak igazán komoly kihívásokat. Ha valaki egy mélyebb játékélményre vágyik, ahol a különböző étkezési összetevők valódi taktikázást igényelnek, akkor itt biztosan csalódni fog.
A mozgásvezérlés – egy adag kényelmetlenség
Ami talán még jobban leüli a hangulatot, az a mozgásvezérlés. Bár a Joy-Con irányítók használata a játéknál ajánlott, a kontrollok reakciója gyakran ellentmondásos. A Pro Controller jobb választás, ha nem akarunk túlságosan idegeskedni a mozdulatok pontossága miatt. Persze, az alapvető süteménykészítés irányítása nem bonyolult, de az időnkénti pontatlanságok miatt előfordulhat, hogy a sütemények nem úgy sülnek, ahogy szeretnénk.
A vizuális stílus – cukorral bevonva
A játék látványvilága valóban szép és színes, és az édesség témáját tökéletesen visszaadja. A karakterek aranyosak, az animációk szépek, és egy-egy jól eltalált háttér is felüdíti a szemet. A játék atmoszférája teljesen illeszkedik a vidám, anime-stílusú világba, ami szórakoztató, ha az ember nem vár túlzottan mély történetet vagy bonyolult grafikát.
Miért nem hozza el a cukrot?
Bár a Waku Waku Sweets alapvetően szórakoztató, és egyes pillanatai igazán élvezetesek, a túl könnyű játékmenet, a gyenge hanghatások és a visszafogott kihívás miatt nem biztos, hogy sokáig fogja lekötni a játékosokat. A mozgásvezérlés, bár elméletben jól hangzik, végül is inkább bosszantó lehet, és a minijátékok nem mindig tudják hozni azt a frissességet, amit elvárnánk tőlük.


























