Unicornicopia

Bevezetés

A Unicornicopia az a fajta játék, ami néz ki, mintha egy gyerekeknek szánt platformer lenne, de a valóságban annyira alapvető, hogy a felnőtt játékosok számára inkább kínzó élménnyé válik. Ha a gyerekeknek szóló egyszerűbb platformerekre gondolsz, amiknek megvan az a kis bája és kihívása, akkor a Unicornicopia még azokat is elfelejti. Az alapötlet egyszerű: irányítasz egy egyszarvút, ami automatikusan fut, és mindenféle kis ellenségeket kell elkerülnöd, miközben minél több érmét gyűjtesz. Ez igazán szépnek tűnhet a papíron, de sajnos a kivitelezés... hát, mondjuk úgy, hogy nem éppen varázslatos.

Játékmenet és élmény

A játékmenet alapja az on-rails futás, vagyis a karaktered folyamatosan mozog előre, és neked csak annyi dolgod van, hogy a megfelelő időben átugord az akadályokat, elkerüld az ellenségeket és gyűjtsd az érméket. Ez gyakorlatilag mindent elmond a játékról. Nincs igazi irányítás, nincs lehetőség előre- vagy hátrafelé mozogni, és még csak el sem bukhatsz. Az egész tapasztalatot az teszi szürkévé, hogy miközben az érméket és egyéb dolgokat gyűjtöd, egyszerűen nem érzed magad motiváltnak. Olyan, mintha a játéknak a mélység minden fajtája hiányozna, és mindössze annyit várnának tőled, hogy kattints és fuss. Igen, ez a játék mindenféle kihívás nélküli, végtelenül ismétlődő mozgás. Az egyetlen igazi nehézség abban rejlik, hogy elkerüld a szemetet, amit a pályákon találsz. Igen, szó szerint, a legnagyobb ellenségeid színes, elnagyolt bogarak és állatok, akik unalmas, papírmasé módon lebegetnek a háttérben.

Az ellenségdesign is annyira sablonos, hogy szinte elnézően tekinthetünk rá, mint egy szórakoztató tevékenységre, ha tényleg gyerekeknek szánták volna. Azonban a látványvilág, ami igazán bántó, az a hihetetlenül harsány színek, amik egy-egy pillanatra épphogy megőrjítenek. A pályákon lévő világok, ha lehet ezt világnak hívni, mindegyik ugyanolyan, borzalmasan színes háttérből áll, amelyek hiába igyekeznek szórakoztatni, valójában inkább irtózóan zavaróak.

A vizuális és hangos élmény

A játék vizuális stílusa egy-egy színes papírmasé. A háttér nemcsak, hogy unalmas, de egyszerűen nem sikerült megtalálniuk az egyensúlyt a színek és formák között. A karakterek túlzottan egyszerűek, alig vannak apró részletek, amelyek valami egyedit adhatnának a játéknak. És akkor még ott van a zene: egy teljesen sablonos, semmitmondó háttérzene, ami mindössze annyit tesz, hogy eltereli a figyelmet a semmiről. Az effektek annyira sablonosak, hogy egy-két pillanat után már teljesen megfeledkezel róluk. A legidegesítőbb talán az a hang, amit az egyszarvú "ugrása" ad, mivel valószínűleg mindenki azonnal fel fog ismerni egy Sonic-játék ugrását. Rém unalmas, semmitmondó, és a játékra semmilyen hatással nincs.

Értékelés: 3 / 10 - Nagyon gyenge