TY The Tasmanian Tiger 4: Bush Rescue Returns

Most pedig itt van a kevésbé ismert negyedik rész, a TY the Tasmanian Tiger 4: Bush Rescue Returns, ami nemcsak időben, hanem nézőpontban is visszalép: 3D helyett 2D. Ez önmagában már egy erős állítás – és nem feltétlenül jó vagy rossz, csak más.

2D TY – nem új, csak szokatlan

Fontos tisztázni: a TY-sorozat már járt 2D-ben, a GBA-s epizódok idején, de a legtöbb játékos fejében TY mégis a 3D-s outback-platformer. A Bush Rescue Returns ezt a világot próbálja oldalnézetbe sűríteni, és meglepően sok minden átjön.

A karakterek, a hangulat, Boss Cass, a boomerangok – minden ismerős. TY ugyanúgy a Bush Rescue csapat tagja, tüzeket olt, turistákat ment, és rendet rak a bozótban. A 40 pálya nem klasszikus „balról jobbra” menetelés, hanem célalapú küldetések sorozata, ami rögtön jelzi: ez nem egy egyszerű platformer.

Boomerang mindenre

A boomerang továbbra is TY mindene, és itt is ez viszi a hátán a játékmenetet. Elem alapú, technológiai, csúszást segítő, sikláshoz használható – tényleg mindenre van egy változat. Harcban, puzzle-ökben, kapcsolók aktiválásában, sőt a mozgásban is fontos szerepe van, ráadásul tölthető támadásként is működik.

Ez adja a játék gerincét, és amikor működik, akkor kifejezetten jó érzés. A platformingnak van egy saját ritmusa, amihez hozzá kell szokni, de ha egyszer elkapod, elég jól tud folyni.

Gyűjtögetés és visszajárás – kinek áldás, kinek átok

A pályák egyik központi eleme a gyűjtögetés. Dugók a gáthoz, mentendő emberek, opálok mindenhol. Ez sokszor azt jelenti, hogy labirintusszerű pályákon ide-oda kell mászkálni, és nem mindig egyértelmű, hol maradt még egy hiányzó objektív.

Ez nekem vegyes élmény volt. Egyfelől tetszik, hogy nem csak végigrohansz a pályákon, másfelől a visszajárás és a pályák hossza néha már a türelmemet feszegette. Aki egy feszes, klasszikus oldalnézetes platformert vár, az itt könnyen morogni fog.

Nehézség és tempó

A nehézség is hullámzó. Vannak szakaszok, amik lazán mennek, másutt viszont túlzsúfolt ellenfelek és ugrálós kihívások jönnek szembe. TY ugyan erős, de néha így is kicsit kaotikus az összkép – főleg fiatalabb játékosoknak.

Szerencsére a játék ügyesen töri meg a monotóniát bónusz módokkal: időfutamok, pulykavadászat, ilyesmik. Az opálok záporoznak, és ezekkel új boomerangokat, kosztümöket, sőt karaktereket is feloldhatsz, ami kellemes motivációt ad.

A boss harcok visszatérnek, de nem igazán emlékezetesek. Megvannak, működnek, de nem ezek miatt fogsz emlékezni a játékra.

Technikai frissítés – kulturált csomag

A Switch-verzió egyértelműen gondosan kezelt újrakiadás. Új szinkron, felújított és kibővített átvezetők, szebb grafika, jobb zene. Van is mit hallgatni, mert a játék rengeteget beszél, néha talán túl sokat is.

Docked és handheld módban is jól néz ki, és a 60 fps-es cél is többnyire megvan. Előfordulnak kisebb droppok, de semmi vészes, hamar helyreáll a tempó.

Zárás

A TY the Tasmanian Tiger 4: Bush Rescue Returns számomra egy kicsit keserédes élmény. Jó látni, hogy TY még él, hogy a Krome törődik vele, és hogy ez a több mint húszéves figura még mindig működik. Ugyanakkor a 2D-s forma egyértelműen visszalépés a sorozat legerősebb 3D-s pillanataihoz képest.

Ez nem rossz játék, sőt: szerethető, családbarát, tartalmas. Csak más. Ha elfogadod a pályadizájnt, a gyűjtögetést és a tempót, akkor sok örömöd lesz benne. Én viszont továbbra is abban reménykedem, hogy egyszer még visszatérhetünk a 3D-s bozótba.