Trine 5: A Clockwork Conspiracy

Amadeus, Zoya és Pontius visszatértek

A történet most is inkább egy szórakoztató díszlet a főhőseink számára: Amadeus a varázsló, Zoya a tolvaj és Pontius a lovag, akik már legendás hősként élnek a világukban. Egy ünnepségre hívják őket, ahol a nagy szórakozásnak hamar vége szakad, mert a kedves hölgy, Lady Sunny, a hőseink erejét akarja megszerezni. Egy elég nyilvánvaló árulás után nekilátnak, hogy megmentsék a királyságot. Nem bonyolult történet, és nem is lesz sok meglepetés, de az egész annyira elragadóan mesés, hogy észre sem veszed, mikor pörögsz bele a játékba.

A narráció, a mesés világ, amit egy könyv lapjain kel életre, mind azt a bizonyos kellemesen elringató hangulatot hozza, amiről sok játékos álmodik. A sztori nem bonyolítja túl magát, de egy pillanatra sem akar komoly filozófiai mélységekre térni, inkább egy élvezetes, könnyed szórakozás, ami végig leköti a figyelmed.

A fejtörők mestersége

A játékmenet lényege, hogy a három különböző karakter képességeit kombinálva oldjunk meg fizikán alapuló fejtörőket. Amadeus a varázsló képes különböző tárgyakat megidézni és elforgatni, Zoya az íjászként távoli célpontokat aktiválhat, illetve köteleket készíthet, míg Pontius a lovag igazi erővel és páncéljával képes elpusztítani mindent, ami az útjába kerül. Az egyes karakterek képességei bár egyszerűek, a fejlesztők ügyesen kihasználják őket, hogy mindig friss kihívások elé állítsanak minket. A játék közben akár pillanatok alatt válthatsz a karakterek között, és egy-egy feladvány során többféle megoldási mód is lehetséges.

A karakterek egyedi képességeit az úgynevezett Questek révén fejleszthetjük. Ezek különböző, hősökhez rendelt kis pályák, ahol egy-egy karakter szintlépését érhetjük el, új képességekkel gazdagítva a játékot. Egyik kedvenc fejlesztésem az volt, amikor Pontius képessé vált arra, hogy a kardját elhajítsa, és visszahívja azt, ezáltal még több lehetőséget biztosítva a játékos számára. Az ilyen plusz fejlesztések igencsak jól illeszkednek a már meglévő mechanikákhoz, nem érződnek erőltetettnek, és folyamatosan új utakat nyitnak meg a játékos előtt.

A varázslatos felfedezés

A Trine 5-ben valami különleges varázslat rejlik, ami a felfedezés élményét hozza vissza. A pályákon való barangolás, a rejtvények megoldása és a titkok felkutatása szinte minden percét élvezetesebbé teszi. A játék során sokszor előfordul, hogy nem a „hivatalos” megoldást találod meg, hanem egy-egy kreatív húzással oldod meg a feladványokat. Az egyik példám, hogy egy vízesésen kellett volna átjutnom, de Zoya karakterével sikerült úgy ugrani, hogy átugrottam a vízen, és egyáltalán nem használtam a feladványhoz szükséges tárgyakat. Ezek az apró, nem szándékos, mégis működő megoldások igazán szórakoztatóak, és rávilágítanak arra, hogy a játékban mindig van egy másik út is.

A kooperatív élmény és a nehézségi szintek

A kooperatív mód, amelyben akár két vagy több játékos is részt vehet a fejtörők megoldásában, új színt ad a játéknak. A nehézségi szintek is testreszabhatók, ami különösen hasznos, ha valaki egyedül játszana, és szeretné nagyobb kihívás elé állítani magát. A játékban szereplő hard mode sokkal bonyolultabb rejtvényeket hoz, így a játék hosszú órákra leköti a játékosokat. A közös játék során a karakterek közötti szinergia és az összedolgozás még inkább fokozza a szórakozást.

Az örök kérdés: mi van a harccal?

Bár a játék a fejtörőkre koncentrál, a harcok továbbra is jelen vannak. A Trine sorozat mindig is gyengébben teljesített ezen a téren, és a Trine 5 sem tudta teljesen kijavítani ezt a problémát. Nem olyan zavaró, mint a korábbi részekben, de még mindig kicsit modorosnak érződik. A harcok nem annyira élvezetesek, inkább egy kis kitérőként szolgálnak a fő szórakozáshoz. A késlekedés és a kicsit törékeny mozdulatok miatt nem igazán sikerült nekik úgy átadni ezt az élményt, ahogyan azt más platformerekben megszokhattuk. Reméljük, hogy a következő részben ezt komolyabban veszik.

Vizualitás és hangulat

A Trine 5 egyik legnagyobb erőssége a látvány. A játék minden egyes képkockáján érezni, hogy a fejlesztők sokat dolgoztak azon, hogy egy gyönyörű, szinte festményszerű világot alkossanak. A színek élénkek, a környezetek kidolgozása tökéletesen illeszkedik a mesés hangulathoz. A zenei aláfestés is varázslatos, finom, ami segít teljesen elmerülni a játék világában.

A szinkronhangok is hozzájárulnak a mesés élményhez. Bár a karakterek nem a legkomolyabb színészi munkát nyújtják, mégis tökéletesen illeszkednek a játék könnyed hangulatához. Az egész egy szórakoztató, könnyed hangulattal van átitatva, amitől nem lehet nem szeretni.