Toree 3D

Lehet itt beszélni okos pályatervezésről meg műfajt felforgató mechanikákról, de aki valaha is csúszott már egy tökéletes oldalra szaltóval a Super Mario 64-ben, az tudja: a 3D platformer lelke a kontroll. Az, ahogy a karakter reagál, ahogy a mozgás „kattog”. A Toree 3D pedig – minden minimalizmusa ellenére – pontosan ebbe talál bele. És ez nagyobb szó, mint elsőre hangzik.

Madár, fagyi, gonosz izé – elég is ennyi

A történet nagyjából annyi, hogy valami elvette Toree fagyiját, és ezt nem hagyjuk annyiban. Pont. Se nagy dráma, se világépítés, se magyarázkodás. Kilenc rövid pálya, mindegyik egy lineáris akadályfutás futószalagokkal, mozgó platformokkal, ventillátorokkal, csillagokkal. Ez nem az a játék, ami el akar mesélni valamit – inkább az, ami azt mondja: gyere, ugráljunk egyet.

És tudod mit? Teljesen igaza van.

Két gomb, nulla kifogás

A vezérlés iskolapélda-szerűen egyszerű: dash az egyik gombon, ugrás (duplaugrás) a másikon. Ennyi. És mégis, minden mozdulatnak súlya van. Toree pont annyira „lebeg”, amennyire kell, a dashnek van lendülete, az ugrások íve pedig ösztönösen olvasható. Az egésznek van egy olyan game feel-je, amit rengeteg nagy költségvetésű játék sem tud elérni.

Ez az a fajta platformer, ahol akkor is ugrálsz kettőt, ha nem muszáj, csak mert jó érzés.

Kilenc pálya, fél óra, egy mosoly

Nem fogok kertelni: a Toree 3D brutálisan rövid. Simán végig lehet érni rajta fél óra alatt. De ez itt nem probléma, hanem tudatos döntés. Minden pálya után kapsz egy értékelést a gyorsaságodról, vannak begyűjthető csillagok, és két extra karakter is feloldható – pont annyi ösztönzés, hogy azt mondd: „jó, még egyszer megpróbálom”.

Az egész olyan, mint egy nagyon jól sikerült demó a kilencvenes évekből, csak épp teljes játékként vállalva. PS1–Saturn low poly hangulat, rikító színek, egyszerű formák. Nem akar többnek látszani annál, ami, és ettől lesz szerethető.

Apró döccenések a nosztalgiában

Persze nem hibátlan. A kamera néha idegesítő, főleg azért, mert nem lehet invertálni az Y tengelyt. Nekem ez konkrétan fájt, és a játék rövidsége ellenére sem tudtam teljesen megszokni. A menükben is furcsa a kiosztás: a megerősítés nem az „A”, hanem a „B”, ami az első indításkor garantáltan elbizonytalanít.

Ezek apróságok, de jelzik, hogy itt bizony egy mikroköltségvetésű projektről van szó. Szerencsére egyik sem elég súlyos ahhoz, hogy elrontsa az összképet.

Rövid, olcsó, őszinte

A Toree 3D számomra annak a bizonyítéka, hogy nem kell 20 órás kampány, nyitott világ meg fejlődési fa ahhoz, hogy jól szórakozzak. Elég egy fél óra, ami végig mosolyt csal az arcomra, és nem marad tovább, mint kellene. Nagy stúdiók simán tanulhatnának ebből: nem minden játékot kell elnyújtani.

Ha van pár felesleges Gold Pointod, vagy csak hiányzik egy falatnyi, őszinte platformerezés, ez a kis madár simán megér egy próbát.