Tokyo Mirage Sessions #FE Encore

Mirázsok Tokióban

A történet elmeséléséhez tényleg kéne még egy cikk, de a lényeg röviden: modern Tokióban járunk, ahol titokzatos lények, a Mirage-ek szívják el az emberek energiáját. A főhősünk, Itsuki, és egy maroknyi tinédzser azonban kivételes: ők Mirage Masterek, akik képesek együtt harcolni a jóindulatú Mirage-ekkel.

A csavar ott jön, hogy ezek a Mirage-ek konkrétan Fire Emblem karakterek. Chrom, Caeda, Tharja és társaik fegyverré alakulva segítik a csapatot. Itsuki kardja például maga Chrom, ami minden idők egyik legjobb „beszélő fegyver” koncepciója, és ezt teljesen komolyan mondom.

Shin Megami Tensei, FE-ruhában

Bár a munkacíme még Shin Megami Tensei x Fire Emblem volt, ez sokkal inkább egy SMT-játék, mint Fire Emblem. A taktikai csaták teljesen hiányoznak, helyettük klasszikus, körökre osztott RPG-harcokat kapunk, Atlus-féle ízzel.

Ez fontos: ha Fire Emblem-rajongóként stratégiai mélységet vársz, csalódni fogsz. Ha viszont nyitott vagy egy színes, pörgős JRPG-re, akkor nagyon gyorsan otthon érzed majd magad.

Harcrendszer: egyszerű, de ördögien addiktív

A csaták alapjai könnyen tanulhatók: támadás, tárgy, menekülés, illetve különféle skillek, amelyek különböző fegyver- vagy mágikus típusokhoz tartoznak. A kulcs a gyengeségek kihasználása. Ha eltalálod az ellenség gyenge pontját, nemcsak többet sebzel, hanem elindítasz egy Session támadást.

Ilyenkor a csapat többi tagja is beszáll, ha van megfelelő típusú képességük, és az egész átvált egy féktelen, anime-szerű támadáslánccá. Később ezt még tovább lehet fokozni buffokkal és finisher támadásokkal, amitől a harc konkrétan egy vizuális örömforrás lesz. Switch-en ráadásul fel is gyorsíthatod ezeket az animációkat, ha már sokadszor nézed végig.

Dungeonök: a kötelező rossz

A csaták az úgynevezett Idolasphere-ekben zajlanak, ezek a játék dungeonjei. Funkcionálisak, de ritkán izgalmasak. Vannak bennük kisebb fejtörők, de ezek inkább csak lassítják a tempót, mintsem feldobnák az élményt. Itt érződik leginkább, hogy a játék igazi ereje nem a felfedezésben, hanem a harc és prezentáció kombinációjában rejlik.

Színek, zene, idol-kultúra

A Tokyo Mirage Sessions legnagyobb fegyvere a hangulata. J-pop, idolmenedzsment, színpadfények, harsány színek – ez a játék folyamatosan mosolyog rád. Még akkor is, amikor a sztori épp nem a legerősebb, a pozitív energia szinte átragad a játékosra.

Fontos megjegyezni: nincs angol szinkron, minden japánul szól, és harc közben nincs felirat. Ez valakit zavarni fog, mást egyáltalán nem – nálam belefért, de érthető, ha valaki emiatt ódzkodik.

Mi új az Encore-ban?

A Switch-verzió nem forgatja fel a játékot, inkább finoman csiszolja:

• Gyorsítható Session animációk
• A „Topic” üzenetek külön menübe kerültek
• Maiko, Tiki és Barry időnként beszállhatnak a harcba
• Új dalok és karakter-coverek
• Egy rövid, de hangulatos EX Story új dungeonökkel
• A legtöbb korábbi DLC alapból benne van

Vannak apróságok is – például Tsubasa szemüvege –, amik inkább mosolyt csalnak az arcra, mintsem valódi pluszt jelentenek.

A „cenzúra” körüli hisztéria pedig… túlzás. A változtatások minimálisak, és sem a játékmenetet, sem a történetet nem érintik érdemben.

Zárás

A Tokyo Mirage Sessions #FE Encore egy elképesztően szerethető JRPG. Nem tökéletes, a dungeonök néha unalmasak, és a Switch-verzió újdonságai nem indokolják feltétlen az újrajátszást azoknak, akik már lenyomták Wii U-n. De akik akkor kihagyták, most egy színes, barátságos és meglepően mély RPG-t kapnak.

Ez nem Fire Emblem Fire Emblem-rajongóknak. Ez egy Atlus-játék, FE-köntösben – és ebben a formában kifejezetten jól áll neki.