The Men Of Yoshiwara: Kikuya

Nem akar többnek látszani annál, ami: erotikus töltetű otome vizuális regény, hat romantikus útvonallal, egy kicsit költségkímélő tálalással, de meglepően stabil élménnyel. Ha játszottál már hasonlót, könnyű ajánlani.

Egy világ, ahol a szerepek felcserélődnek

A történet indítása kifejezetten erős. A hősnőként egy egyszerű küldetéssel érkezem egy szigetre, ahol minden férfi kurtizánként dolgozik, a nők pedig minden más társadalmi szerepet betöltenek. Útközben belefutok egy szökni próbáló párba – egy nőbe és még szerződéshez kötött szerelmébe –, és segítek nekik meglépni a szárazföld felé. Ez a döntés azonnal bujkálásra kényszerít, és így kötök ki a Kikuya házban, ahol megismerem a hat románcolható férfit.

A felütés nemcsak hangulatos, hanem elegánsan nyitva hagyja a kérdést: kivel is akarok igazán közelebbi kapcsolatba kerülni?

Hat férfi, hat tempó

A Kikuya lakói szerencsére nem egy kaptafára készültek:

• Takao, a magas, magabiztos kedvenc, aki ezt sosem felejti el az orrom alá dörgölni
• Kagura, kifinomult, klasszikus művészetekben jártas úriember
• Tokiwa, a szőke, kék szemű, végletekig flörtölő külföldi
• Kagerou, a mogorva tanonc, akinek vastag fala van
• Iroha, a ház titokzatos vezetője, komoly háttérrel
• Hayabusa, a gyerekkori barát, a „mi lett volna, ha” megtestesítője

Ami igazán tetszett, hogy itt nincs túlbonyolítva a struktúra. Nem párbeszédfákon és láthatatlan zászlókon múlik, melyik útvonalra kerülök: egyszerűen kiválasztom a menüből. A prológus után szabadon ugrálhatok a sztorik között, a sok mentési hely pedig kimondottan olvasóbarát megoldás.

Olvasás, nem küzdelem

Egy-egy útvonal 13 rövid fejezetből, egy epilógusból és egy külön „randi eseményből” áll. Egy fejezet 5–15 perc, egy teljes karakter története nagyjából két óra – pont annyi, hogy legyen íve, de ne fáradjon el. Vannak extra oldalsztorik is, amik afféle rajongói ráadásként működnek.

A döntések nem forgatják fel a világot, inkább finoman módosítják a beszélgetéseket, és növelik a kedveltségi szintet. Ez új CG-ket és eltérő befejezéseket nyit meg. Nem rendszerszinten izgalmas, de tempóban nagyon eltalált.

Gőz, pír, visszafogott kontroll

Ez egy egyértelműen felnőtteknek szóló játék. A szövegben minden benne van az ártatlan célzásoktól a nyíltan erotikus jelenetekig. A hangsúly viszont végig azon van, hogy a főszereplő zavarban van a partner határozottságától – ha ez a dinamika bejön, működik, ha nem, akkor kevésbé.

A fő történetek írása alapvetően rendben van. Nem irodalmi mestermű, de gördülékeny, élvezetes, és ami fontos: nem esik szét fordítási hibák miatt. Az oldalsztorik viszont látványosan gyengébbek, furcsán megfogalmazott mondatokkal, ami pont az intimebb jeleneteknél tudja kizökkenteni az embert. Ez kár érte.

Neon, szakura és spórolás

Vizuálisan a játék erősen támaszkodik a karakterportrékre – szerencsére jó érzékkel. A kimonók részletesek, a CG-k meleg, akvarellszerű hangulatot árasztanak. A hátterek viszont jellegtelenek és üresek, és mivel a mellékszereplők gyakorlatilag láthatatlanok, ez gyakran nagyon feltűnik.

A zene modern–tradicionális keverék, szintetikus koto, vonósok, digitális ütemek. Hangulatos, de kevés, és hamar ismétlődik. Szinkron nincs, a hangeffektek minimálisak – viszont emiatt hang nélkül is teljes élmény, ami hordozható módban kifejezetten praktikus.

Zárás

A The Men of Yoshiwara: Kikuya számomra egyszerre próbakő és önállóan is működő alkotás. Jó bizonyíték arra, hogy az otome műfajnak van helye Switch-en, és közben egy korrekt, tartalmas, néha kifejezetten forró vizuális regény. A költségvetés érződik a háttereken és a zenén, a szöveg minősége sem mindig egyenletes, de a karakterek és a tempó végig viszik a hátukon az élményt.

Ha szereted ezt a műfajt, érdemes benézni a Kikuya ajtaján.