The Legend Of Heroes: Trails From Zero

A Trails from Zero most végre hivatalosan is betömi ezt a rést, és nem túlzás azt mondani: az egyik legerősebb érv amellett, hogy miért szeretik ennyien ezt a sorozatot. Sőt, még merészebbet mondok: ez az egyik legjobb belépési pont a Trails-univerzumba.

Új hely, új hősök, kezelhető méret

A játék egyik legnagyobb erénye, hogy mer kicsi lenni. Új főhőst kapunk, Lloyd Banningset, egy újonc nyomozót, aki a Crossbell-i rendőrség különleges részlegéhez, az SSS-hez (Special Support Section) kerül. Ez egy kísérleti csapat, afféle mindenes brigád, amit eleinte senki nem vesz komolyan.

A csapat többi tagja is hamar belopja magát a szívembe:

• Elie, az intelligens és diplomatikus háttérember
• Tio, a zárkózott, technikai zseni tinédzser
• Randy, a laza, piás-bulizós figura, akiről gyorsan kiderül, hogy sokkal több van benne

A kezdet szándékosan visszafogott. Elveszett könyvek, csomagkihordás, apróbb ügyek. De aki játszott már Trails-játékkal, tudja: itt minden apróság számít. Ez egy lassú égés, és Zero kifejezetten jól adagolja.

Írás, karakterek, szív

A Trails mindig az írásról szólt, és a Zero ebben is kimagasló. A lokalizáció (a Geofront legendás rajongói fordításán alapulva) kiváló, a dialógusok élnek, lélegeznek. A kisebb főszereplő-gárda miatt mindenkire jut idő, és ez rengeteget dob az élményen.

Külön öröm figyelni, ahogy Tio fokozatosan megnyílik, vagy ahogy Lloyd kissé szirupos, de őszinte beszédei a „falak lebontásáról” egyre hitelesebbé válnak. Mellékszereplőkből sincs hiány: Sergei, Wazy, vagy az A-rank Bracer Arios MacLaine mind emlékezetes figurák. A japán szinkron pedig csak rátesz egy lapáttal.

Crossbell, mint élő város

A játék igazi főszereplője azonban Crossbell maga. Egy kis városállam, két politikai nagyhatalom közé szorítva, tele becsületes emberekkel, mocskos alkukkal és elhallgatott titkokkal. Ez nem csak háttér: ez egy élő közeg.

Az NPC-k párbeszédei folyamatosan változnak, reagálnak az eseményekre. Mire a történet igazán beindul, már nem csak helyszínként tekintek Crossbellre, hanem valami olyasmire, amit meg akarok érteni – és talán meg is akarok védeni.

Játékmenet – régi iskola, de működik

A harcrendszer a 2010-es gyökereket viseli magán. Rácsalapú pálya, mozgási távolság, Craftok, Artsok, visszatérő S-Craftok. Nem stratégiai RPG, de nem is agyatlan. A Team Rush mechanika kifejezetten feldobja az összecsapásokat, amikor egy jól időzített támadással komplett ellenségcsoportokat törlök le a térképről.

Az Orbment rendszer továbbra is a Trails egyik legmélyebb rétege. A quartzok elemi értékei, az ENIGMA vonalai, a varázslatok feloldása mind-mind gondolkodást igényel. Nem azonnal áll össze, de amikor igen, kifejezetten kielégítő karakterbuildelést ad.

Tempó, technika, hangulat

Igen, van backtracking. Igen, vannak ismétlődő mellékküldetések. Ez Trails. Szerencsére a gyorsítás funkció sokat segít, és handheld módban kifejezetten jólesik ez a lassabb, beszélgetős RPG-tempó.

A látvány kissé retró, a kis „agyagfigurás” karaktermodellek viszont bájosak, és Switch-en a játék remekül fut. A zene? Falcom Sound Team jdk hozza a kötelezőt – sőt, annál többet. Crossbell dallamai napokig bennem maradtak.

Összegzés

A The Legend of Heroes: Trails from Zero remek példája annak, hogyan lehet egy hatalmas saga részeként intim, befogadható és érzelmes RPG-t készíteni. Jutalmazza a régi rajongókat, de nem zárja ki az újakat. Egy városról szól, egy csapatról, és arról, hogyan lesz a kis ügyekből nagy botrány.

Ha eddig halogattad a Trails-szériát, itt az idő. Crossbell a legjobb hely arra, hogy belépj.