Tennis In The Face

A sztori – Miért pofán ütni bárkit is?

A történet egy elég furcsa, de szórakoztató alapot ad a játéknak: főhősünk, a valaha volt világklasszis teniszező, aki egy energiaital, az Explodz rabjává válik, majd a sportpályától egy óvodai edzői székbe csúszik. Persze, hogy nem hagyják békén, és a zűrös városban ő az, aki megmentheti a világot a méregdrága ital gonosz készítőitől. A sztori igazából nem sokat számít, de legalább ad egy kis színt a játéknak – ami nem árt, hiszen itt a pofán vágás a lényeg, nem a mély dráma.

Játékmenet – A pofonok világában

A teniszes hasonlatokat tekintve, ha a Wii Sports a tenisz alapjait tanította meg, akkor a Tennis In The Face inkább a pingpongra emlékeztet, csak sokkal kevésbé szabályos és inkább csak vicces. A játék mechanikája egyértelműen a Angry Birds hatását tükrözi – azaz egy kis ívet adva, képesek vagyunk egy teniszlabdát egyenesen vagy ívesen kilőni, hogy eltaláljuk az éppen akadályozó embereket, legyenek azok hipsterek, bohócok, vagy épp rendőrök. A pályák kisebbek, a cél pedig az, hogy minél több ellenfelet pofán vágj, miközben különböző bónuszokat gyűjtesz és új fegyvereket oldasz fel.

A játékmenet egyszerű és szórakoztató, de az igazi élmény a visszaverődő fizikai interakciókban rejlik. Amikor egy jól eltalált labda darabokra szedi a háttérben lévő tárgyakat, és a történések egy-egy összeomlása csak fokozza a szórakozást – nos, ilyenkor az ember nem tud nem elmosolyodni. A legjobb, amikor egy-egy eltalált ütés után a következő percekben a törmelékek, robbanások és egyéb akciók egy kis "pinball" hatást keltve folytatódnak. Ezt a fajta kaotikus fizikai rendszert imádtam, különösen, hogy az előző lövésünk útvonala is látszik, így minden hiba után tanulhatsz, hogy legközelebb még jobb legyen.

A karakterek és a látvány – Mullet, pofonok és színes világ

A főhős egy igazi anti-hős: mullet frizurás, morcos, de mégis szerethető figura. Ő és a körülötte lévő karakterek olyan, mintha egy szombat reggeli rajzfilmből léptek volna ki, és ez igaz a színes, élénk vizuális stílusra is. A játéknak van valami bája, ami azt a retro hangulatot idézi fel, amikor még minden játék egyszerű volt, de nagyon szórakoztató. A háttérzenét is érdemes megemlíteni, egy funky basszusos szintetizátoros zene, ami még inkább a rajzfilmes vibe-ot erősíti.

Kihívás és szórakozás – A siker titka

A játék egyik legerősebb pontja a szórakoztató kihívás. Nem feltétlenül nehéz, de igencsak addiktív tud lenni. Egy-egy pálya megoldása során, ha ügyesen kijátszol egy-egy objektumot, vagy ha sikerül eltalálni az utolsó ellenséget a legnagyobb precizitással, akkor az igazi örömöt ad. A fő szórakozás a bónusz kihívásokban és a különböző trükkös pályákon rejlik. Az viszont, hogy a játéknak nincs igazán története, és inkább csak egymás után következő szórakoztató szintekről van szó, picit emlékeztet egy klasszikus brick-breaker vagy arkanoid jellegű játékra, ahol minden egyes jól megoldott pálya egy kis elégedettséggel tölt el.

Záró gondolatok – Pofonok helyett miért ne?

A Tennis In The Face nem egy világmegváltó műalkotás, de nem is akar az lenni. Ha egy kis őrült szórakozásra vágysz, akkor abszolút helye van a Switch gyűjteményedben. A fizikai interakciók, a jól megtervezett pályák, és a játék igazi humora miatt nem érdemes kihagyni. Még ha nem is találkozunk sosem a világ legjobb teniszjátékával, egy jó pofonra mindenképp szükség van.