Superbrothers: Sword & Sworcery EP

Hogy mi történik, amikor egy játék annyira más, hogy már nem is igazán lehet játéknek nevezni? Superbrothers: Sword & Sworcery EP pontosan ez: egy szürreális zenei élmény, ahol a történet és a játékmenet háttérbe szorulnak, hogy a zene és a hangulat uralja az egész élményt. Kicsit mintha egy concept albumot irányítanál, de közben el kell oldanod furcsa, titkos rejtvényeket. Ha mindezeket egy fura kis kaland játékkal ötvözik, akkor valami egészen különleges születik.

Történet és hangulat

A történetben a névtelen hősnő, egy "Scythian" nevű karakter próbálja felfedezni a mágikus Megatome titkait, miközben egy elhagyatott hegyvidéki templomban bolyong. A cselekmény során minden egyes új esemény egyre inkább elbonyolódik, és miközben a történet ismerős hősi motívumokat vesz fel, az egész nem a hagyományos értelemben vett epikus narratíva. A játék szóhasználata ugyanis más, mint a megszokott: második személyben meséli el a történéseket, ami egy furcsa, de egyedi élményt ad, mintha te magad lennél a történet részese, nem csak egy passzív megfigyelő.

A történet maga nem túlságosan bonyolult, de az igazi vonzereje a furcsa hangulat és a játék egyedi stílusa. Mindez rengeteg abszurd pillanattal van tele: az ember nem annyira azért akarja tudni, mi lesz a következő lépés, mert kíváncsi a karakter sorsára, hanem inkább azért, hogy lássa, hogyan tovább szürreális módon a történet.

Játékmenet: Zene, rejtvények és minimalizmus

A játékban való közlekedés és a puzzle elemek elég egyszerűek, de pont ezért olyan különlegesek. A környezetedben lévő dolgokra kattintva kell felfedezned a megoldásokat, ami egy szép lassú felfedezési élményt biztosít. Azonban egyes rejtvények olyan szinten bonyolultak, hogy az embernek tényleg el kell gondolkodnia, hogyan oldja meg őket. Van olyan feladat, amelyhez például a valódi holdciklusok is szükségesek, és ez igazi kihívás elé állítja a játékost.

A játékmenet nem túl akciódús, és a harcok is inkább quick time eventek, mintsem igazi, taktikai alapú összecsapások. Az egyetlen valódi harcban való részvétel egy ütemes, táncos küzdelem, ahol a zene ütemére kell támadni, védekezni. Elég izgalmasnak tűnik, de az is igaz, hogy nem mindenki fogja élvezni ezt a fajta minimális, de mégis szórakoztató rendszert.

Zene: Az igazi főszereplő

A zene a legfontosabb eleme a játéknak, és mindent aláfest. A hangsáv nemcsak egy háttérzaj, hanem szinte vizuálisan is megjelenik, hiszen a játékos folyamatosan kölcsönhatásba lép vele, mintha csak egy interaktív koncert lenne. A synthwave hatású zenék rendkívül atmoszférikusak, és egy kicsit a '80-as évek nosztalgikus hangulatát idézik. Az egész zenei élmény annyira erőteljes, hogy a játék elemei szinte csak vizuális eszközként szolgálnak, hogy a zenét még inkább kiemeljék.

Grafika és vizuális világ

A grafika 16-bites stílust használ, ami elég részletes, de valahogy nem hozza azt a szintet, amit az elképesztő zenei és játékmeneti dizájn ígér. A színvilág elég szürke és unalmas, és bár a karakterek és a környezetek szépen meg vannak rajzolva, sokkal jobban is kiemelhették volna azokat a vizuális elemeket, amik igazán átélhetővé teszik a játék hangulatát.