Formula Retro Racing

Egy rakás poligon és sok sebesség

A Formula Retro Racing egyszerű koncepcióval dolgozik, amit már a '90-es évek játékai is bőségesen kipróbáltak: gyors versenyek, elég egyszerű játékmenet, és poligonok, mint a világ végén. A játék a Sega Virtua Racing klasszikusát idézi meg, ami nemcsak egy jól ismert játékmenetet, hanem egy egész stílust is felidéz. Az autók és a pályák nagy, görcsös poligonokból állnak, és bár a színek harsányak és szépen kiemelkednek a Switch OLED képernyőjén, valahogy nem mindig érződik "élőnek" a dolog. A grafika egyfajta minimalizmusra épít, ami egyébként működhetett annak idején, de ma már inkább egy tudatos stílusválasztás, mintsem szükségszerűség.

És akkor jön a csalódás: a teljesítményproblémák. Míg az Xbox és PC verziók simán pörögnek 60 fps-en, a Switch változata gyakran megáll, és nem tudja tartani a tempót. Ahelyett, hogy csak simán élveznénk a retro versenyzést, a technikai problémák rontják az élményt, és egy-egy pálya már nem csak lassú, hanem elég zavaró is, főleg amikor a Monaco pályán a díszletek megjelenése közben észleljük, hogy a játék már nem képes rendesen futni. Ráadásul a Switch-en játszva a gyakori akadozások erősen csökkentik a szórakozást.

A sebesség, amit épphogy megélhetsz

A játékmenet alapvetően a Virtua Racing szellemiségét idézi: gyors versenyek, kanyarok, és az az érzés, hogy bármikor hajszálon múlik, hogy nem repülsz ki a pályáról. Az autók kezelése jól megvan oldva, és a kanyarok közbeni "nyekergés" igazán szórakoztató, de nem mondhatnám, hogy különösebben realisták. Mégis, valahogy élvezetes, hogy ha a maximumot próbálod kihozni, akkor a hangoknak köszönhetően úgy érzed, hogy valóban a határon pörögsz.

Az AI viszont nem az, ami igazán emeli a játékot. A mesterséges intelligencia nem igazán reagál rád: csak úgy átvágnak rajtad, mintha te ott sem lennél, és minden egyes karambol után robbanás és újrakezdés vár. Az egész helyzet akkor válik igazán frusztrálóvá, amikor már előre tudod, hogy ideális esetben tökéletes versenyt kell futnod ahhoz, hogy egyáltalán esélyed legyen. Az egész rendszer nem teszi könnyebbé a dolgokat, amikor a játékosok egymás hátába csúsznak a legkisebb hiba miatt, és mindig ott a veszély, hogy a legapróbb érintés is véget vet az egész menetnek.

Arcade, és semmi több

A játék nem bonyolítja túl a dolgokat. Az Arcade mód egyszerű: válaszd ki a pályát, válaszd ki a nehézséget (kezdőtől a mesterekig), és próbáld meg elsőként átvágni a célvonalat. Amint begyűjtötted az összes kupát, igazából véget is ér a móka. A Eliminator mód egy kis pörgetést ad, ahol folyamatosan gyorsuló AI ellen kell a legjobb formádat hozni, de ha már egyszer befejezted az alap Arcade módot, igazából nem marad sok más feladat.

Különösebb fejlesztési lehetőségek nincsenek, a kocsik ugyanúgy néznek ki, és ugyanúgy is viselkednek, szóval ha a versenyeket szereted, akkor a különböző pályák és nehézségek pörgetése adhat egy kis plusz élményt. Azonban online multiplayer nincs, szóval az egész élmény szűkül a helyi osztott képernyős játékra. De mivel még az is teljesítményproblémákkal küzd, igazán kár, hogy nem lehet több embert becsatlakoztatni a versenyekbe.

Az árnyékok és a fények

A Formula Retro Racing nem egy rossz játék, de vannak vele problémák. Az alapjáték nem rossz, a kormányzás elég szórakoztató, és az egész ‘90-es évek poligonális stílusa igazán karakteres, de a teljesítményproblémák és az AI idegesítő viselkedése rontják az élményt. Ráadásul a Virtua Racing már ott van a Switch-en, és az ár-érték arány tekintetében komoly kihívást jelent a Formula Retro Racing-nek.