Negyvenkét éve lövöldözzük le a képernyő tetejéről ereszkedő idegeneket, szóval ha létezne értelmes földönkívüli élet, valószínűleg messziről kerülné a Földet. Tomohiro Nishikado 1978-as **Space Invaders**-e nemcsak kulturális jelenség lett, hanem gyakorlatilag lefektette a shoot ’em up műfaj alapjait. Egy olyan műfajét, ami – nem mellesleg – Switchen kifejezetten jól áll.

Space Invaders Invincible Collection
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Jó
Negyvenkét éve lövöldözzük le a képernyő tetejéről ereszkedő idegeneket, szóval ha létezne értelmes földönkívüli élet, valószínűleg messziről kerülné a Földet. Tomohiro Nishikado 1978-as Space Invaders-e nemcsak kulturális jelenség lett, hanem gyakorlatilag lefektette a shoot ’em up műfaj alapjait. Egy olyan műfajét, ami – nem mellesleg – Switchen kifejezetten jól áll.
A 40. évfordulót a Taito 2018-ban furcsa módon kihagyta Switch-en, most viszont a Space Invaders: Invincible Collection-nel igyekszik törleszteni. Ez a csomag régi és új játékokat gyűjt egybe, jelenleg japán exkluzívként. Ez az írás a Regular Edition tartalmára épül, de a drágább Special Edition-ről is ejtek pár szót.
Nyelvi akadály? Ugyan már
A játékok maguk nem kaptak angol szöveget, de őszintén: ez itt szinte irreleváns. A menük angolul vannak, minden beállítás könnyen elérhető, és a Space Invaders soha nem a szövegértésről szólt. DIP switch-ek, képszűrők, elforgatás, online ranglisták – minden adott ahhoz, hogy pontosan olyan élményt kapjak, amilyet szeretnék.
Az ősrobbanás: 1978
A lista élén természetesen az eredeti, monokróm Space Invaders áll. Negyven év ide vagy oda, a játékmenet még mindig kristálytiszta. Ránézel a képernyőre, és azonnal tudod, mi a dolgod. Nincs tutorial, nincs magyarázat – csak te, egy ágyú és egy ereszkedő fenyegetés.
Fiatalabb játékosok számára ez valószínűleg pár perc után kifullad, de nekem azok a polifonikus hangok azonnal visszavittek a játéktermek félhomályába, ahol az utolsó zsebpénz ment el még egy próbára. Ez már nem csak játék – időkapszula.
Apró variációk, nagy jelentőség
A színes változat és a Space Invaders II inkább finomhangolás, mint valódi folytatás, de egy ilyen válogatásban teljesen helyük van. Lehet válogatni, összehasonlítani, és eldönteni, melyik a „te” Space Invaders-ed.
Amikor a ’90-es évek beszállnak
A gyűjtemény egyik fénypontja a Majestic Twelve: Space Invaders Part IV. Itt érzi igazán az ember, hogy a sorozat kilépett a minimalizmus árnyékából. Power-upok, különböző ellenféltípusok, scrollozó pályák, elágazások, bossok – ez már egy igazi arcade shooter.
Ráadásul itt jelenik meg először a kétjátékos kooperatív mód, ami jelentősen javítja az emberiség túlélési esélyeit. Nyugaton sokan Super Space Invaders ’91 néven ismerhették – jó újra látni.
Space Invaders Extreme – önmagában elég indok
Ha egyetlen játék miatt kellene megvenni ezt a csomagot, az nálam egyértelműen a Space Invaders Extreme lenne. Ez a 30. évfordulós darab totális audiovizuális támadás. A klasszikus alapokra épít, de szétfeszíti őket interaktív zenével, fever mode-okkal és elképesztően feszült boss harcokkal.
Igen, villog. Igen, fárasztó lehet hosszabb távon. De ha ez nem zavar, akkor ez a játék még ma is brutálisan friss. DS-en imádtam, itt sem vesztett semmit az erejéből.
Gigamax: négyen a fronton
A Space Invaders Gigamax 4 SE egy igazi ünnepi darab. Négy játékos, óriási képernyő, rengeteg invader. Egyedül is megoldható, de inkább túlélőhorror, mint shooter. A Zuntata-féle soundtrack viszont zseniális, és önmagában is élmény hallgatni.
Bónusz és extra pénzégetés
A Regular Edition dobozában meglepetésként egy kupon is lapult, amivel letölthető az Arkanoid x Space Invaders. Mobilos gyökereit nem tudja letagadni, és dokkolva nem játszható, de ajándéknak korrekt.
A Special Edition három extra címet ad hozzá (Lunar Rescue, Space Cyclone, Space Invaders DX), utóbbi kifejezetten fájó hiány a sima kiadásból. Viszont az árkülönbség főleg a gyűjtői extrák miatt van. Ha nem vagy megszállott Taito-rajongó, a Regular Edition a józan választás.
Zárás
A Space Invaders: Invincible Collection tisztességes munkát végez. Negyven év történelmét teszi elérhetővé Switchen, stabil emulációval, korrekt extrákkal. Vannak kihagyott ziccerek – Extreme II hiánya, a mobilos Arkanoid kompromisszumai –, de összességében ez egy olyan csomag, amit egy shmup-rajongó nem fog megbánni.
Nem kötelező darab mindenkinek, de ha a műfaj érdekel, ez egy szép szelete a videojáték-történelemnek.






























