Skate City

A kezdés: A nyugodt gördeszkás élet

A Skate City 2019-ben indult útjára az Apple Arcade-en, és már akkor is a laza, nem túlgondolt gördeszkázás híveinek készült. Nincs stressz, nincs pánik, csak pörögj a deszkán, szeld át Los Angelest, Oslót és Barcelonát, és tedd mindezt a legkevesebb feszültséggel. A trükkök nem bonyolultak, a mozdulatok maguktól jönnek, csak egy kis finom ritmusérzékre van szükség, hogy megmutasd a városnak, mi a deszkás stílus.

Játékmenet: A könnyed száguldás

Az alapok gyorsan megértethetők: nyomogatod az 'A' gombot, hogy pörögj, a két analóg kart megforgatva pedig trükköket hajtasz végre, mintha csak egy ritmikus táncot járnál. A grinde-olás is egyszerű, csak egy irányba kell tolni a kart, ha valami vasúton szeretnél csúszni, és a trükkök kivitelezéséhez elég a megfelelő irányba dönteni a karokat. Szinte minden eszközt könnyedén be lehet gyakorolni, és nem kell olyan pontos időzítés, mint mondjuk az OlliOlli játékokban. Még a manualokat is gyorsan megtanulhatod, amikkel a levegőben pöröghetsz és csúszhatsz.

De bár a rendszer egyszerű és könnyen tanulható, a trükkök gyorsan unalmassá válhatnak. A játékmenet a laza, pörgős szórakozásra épít, de túl hamar elérhető a maximum – nehéz nem úgy érezni, hogy a kihívásokat szinte az első próbálkozásoknál sikerül megugrani.

A helyszínek: Minimalizmus mindenek felett

Los Angeles, Oslo és Barcelona: három város, ahol a gördeszkás kalandok zajlanak. Azonban a helyszínek valamiért nagyon hasonlóak, sőt, a városok között alig érezni különbséget. Az esztétika minimál, szinte minden egyhangú – a semleges színek, a letisztult dizájnok és a minimál zenék tökéletesen illenek a "chill" hangulathoz, de sokszor olyan érzésed van, mintha ugyanazokat a pályákat járnád körbe újra és újra. A napfényes Los Angeles után ugyanis nincs olyan igazi változás, ami meglepne – csak egy egyszerű nappal/éjjel váltakozás, ami sajnos nem elég ahhoz, hogy az egész játékot frissnek tartsuk.

Kihívások: Hol van a bonyolultabb rész?

A városok, mint Los Angeles, Oslo és Barcelona szépen adagolják a nehézséget, de az igazság az, hogy hiányzik az igazi pörögés. A kihívások alapvetően az elvégzendő trükkök végrehajtására összpontosítanak, vagy épp magas pontszámok elérésére, de ezek nem hoznak igazi izgalmat. A különleges feladatok – mint hogy el kell menekülnöd a rendőrök elől, vagy versenyezned kell egy mesterséges intelligenciával – próbálnak valami egyediséget adni, de alapvetően ezek is egy kicsit laposak, és nem tudják elérni, hogy igazán pörögj a játékban.

Az Endless Mode azért képes egy kis újabb próbálkozási lehetőséget adni, de ez sem az a típusú mód, ami a végletekig lekötne. A játék addiktivitása inkább a leaderboards rangsorokban keresendő, ha valaki tényleg versenyezni akar. Az upgrade-ek és különleges trükkök is adnak egy kis motivációt, de mivel a trükkök könnyen megtanulhatóak, hamar elszaladnak a napok, anélkül, hogy bármi igazán új történne.

A vizuális élmény: Túl "csillogásmentes"

A játék esztétikáját és grafikáját nem nevezném kiemelkedőnek. A Switch verzió, ami már eleve kicsit elmosódott képet ad, nem segíti elő, hogy a fények és árnyékok mélyebb hatást gyakoroljanak rád. A pályák egyszerűek, minimalista dizájnnal, ami rendben van, de valami különlegesebbre vágytam volna. Ha a grafikai vonal a "szimpla", akkor inkább egy kis izgalom, egy kis színpompázás jól jött volna, hogy egyes szakaszok egyedibbé váljanak.

Framerate: Az örök probléma

A Skate City legnagyobb hibája talán a framerate instabilitása. Bár nem egy komoly akadály, néhány szakaszban, különösen a versenyeknél és a nehezebb pályákon, előfordulhatnak akadozások, amik megtörik az élményt. A játék tempója így sem tűnik igazán folyékonynak, és a Switch port ezen a téren sajnos nem állja meg a helyét a legjobban.