Shining Resonance Refrain

A történet és a világ – Biztonságos, de nem túl izgalmas

A történet mindent megtesz, hogy érezd, hogy egy fontos szereplő vagy ebben a világban, de nem igazán hoz újat. A szereplők szinte mindegyike a klasszikus anime kliséket hozza – a hős, aki elveszítette emlékeit, a bátor, segítőkész hercegnő, aki segít neki felfedezni a világot, és a mesterkedő tudós, aki szórakoztató módon igyekszik a káosz közepébe keveredni. Az interakciók a partnerek között szórakoztatóak, de nem maradnak meg igazán emlékezetesek. Tényleg, semmi olyan nincs, ami különösebben kitűnne, pedig a világ felépítése és a különféle vallási rendek érdekesek, és adnak egyfajta kontextust a történethez.

A játéknak van egyfajta romantikus szálja is, ami a történet egyik egyedi eleme. Lehetőséget ad arra, hogy beszélgess a karakterekkel, felfedezd a hátterüket, és néhány extra bónuszt szerezz a játékmenethez, ha a kapcsolatok erősebbé válnak. Ez egy jó ötlet, bár nem lesz egy életre szóló élmény.

Harcrendszer – Akcióval fűszerezett taktikai játék

A harcrendszer egyébként egész szórakoztató, ha szereted az action-RPG-ket. A klasszikus tükröződő körös rendszer helyett a harc inkább akció-orientált, valami olyasmi, mint a Tales vagy a Ys VIII. A karaktereknek van egy AP (Action Points) mutatója, ami meghatározza, hogy mennyit támadhatnak, és minden harcnál ügyesen kell balanszírozni a támadásokat, hogy ne merüljön le a karakterek energiája. Az igazán szórakoztató rész az, amikor különféle bónusz képességeket használsz, hogy megerősítsd az állóképességet, vagy támogasd a csapattársakat. A rendszer gyorsan pörög, és bár néha egy kicsit szaggathat, mégis azt mondom, hogy jól működik.

Ami igazán érdekes, az a B.A.N.D. rendszer, ahol a karakterek együttes támadást hajtanak végre, mintegy „zenekari” módban, ahol a fegyverek egy-egy hangszerként funkcionálnak. Ez nem csak cool, hanem stratégiai szempontból is egy új réteget ad a harcnak. Igaz, hogy túlerőltetve kicsit túl erős lehet, de minden egyes harcnál színesíti a taktikát.

Ezen kívül ott van a Shining Dragon mód, ahol a főszereplő, Yuma, egy sárkány formájában szabadítja el az erejét. Az MP-vel való gazdálkodás itt kulcsfontosságú, hiszen ha túlságosan lemerül, a sárkány könnyen kicsúszhat az irányítás alól, és még a csapattársakat is elpusztíthatja. Igazán epikus, de néha kicsit feleslegesnek tűnhet a legtöbb harcban, hiszen nem mindegyik csata indokolja ezt a szintű hatalmat.

Karakterfejlődés – Dinamikus, de túlságosan bonyolult

A karakterek fejlődése elég egyedi, ugyanis nem pusztán a szintlépésektől függ, hanem a Tuning rendszertől, ahol a karakterek fegyvereit (Armonic) különböző képességekkel lehet fejleszteni. Az egyes tuningok különböző statisztikai bónuszokat adnak, és dönthetsz, hogy inkább egyet erősítesz meg, vagy váltogatsz a különböző tuningok között. Ez a rendszer lehetőséget ad arra, hogy testre szabhasd a csapatod, és egy kicsit taktikázni tudj a harcok előtt.

A Bond rendszer is egy érdekes kiegészítő, ami újabb réteget ad a csatákhoz. Bár a rendszer önmagában érdekes, a játék nem fárad elég energiát arra, hogy megfelelően elmagyarázza, hogyan működik, így sokszor a próbálkozásokra hagyatkozhatsz.

A világ – Szép, de nem elég nagy

A játék grafikai stílusa egyszerű, de vonzó. A cel-shaded anime világ szép, de sajnos nem igazán mély, mint mondjuk a Xenoblade Chronicles 2-ben. A környezetek többsége inkább színes, de felületes: mindegyik pálya ugyanolyan szobát ábrázol, csak más színű festékkel. Ennek ellenére a Switch képernyőjén gyönyörűen mutat, és ha a mobil módban játszol, akkor sokkal simábbnak tűnik, mint dokkolt módban.

A zenét illetően a játék elég jól illeszkedik a történethez, de nem marad meg igazán a füledben. Van egy hangulata, de összességében nem éri el a szintet, amit egy zenére alapozott játék esetében elvárhatnánk.