Shantae And The Seven Sirens

Mi történt 20 évvel ezelőtt? Ki hitte volna, hogy a Shantae sorozat ekkora sikert fog aratni? A Game Boy Colorra készült első rész egy teljesen elfeledett gyöngyszemnek tűnt, de a sorozat pár éves szünet után visszatért, és azóta minden egyes új rész valami friss ötlettel dobja fel a műfajt. És most itt van a legújabb, a Shantae and the Seven Sirens, ami olyan, mintha egy visszafogott, de jól átgondolt visszatérés lenne a sorozat gyökereihez.

Történet és hangulat

A sztori nem egy nagy életrajzi eposz, de nem is kell az. A csapat elmegy egy trópusi szigetre, hogy ott vegyenek részt egy fél-genie fesztiválon, de miután elindul a műsor, egy titokzatos erő mindenkit elrabol, kivéve Shantae-t. És innentől kezdődik a jól megszokott „menteni a világot” forgatókönyv, de egy csipetnyi önironikus humorral. Igen, a történet inkább arra koncentrál, hogy a szórakoztató dialógusokkal és a nevetésre csábító pillanatokkal éljen, mint hogy komoly drámát építsen. És hidd el, ez működik.

Játékmenet

A játékmenet alapja a klasszikus Metroidvania, és itt érezni, hogy a WayForward nagyon jól ismeri a receptet. Az összefüggő térkép, a különböző átalakulások, és a rejtett titkok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy szinte soha ne legyen unalmas a játék. A Shantae and the Seven Sirens egyik legjobb ötlete a transformációk újragondolása: nem kell már minden egyes alkalommal táncolni, hogy előhozd a szükséges képességet. Egyetlen gombnyomás vagy iránytartás és máris ott vagy, ahol kell. Az ilyen finomhangolás hatalmas különbséget jelent a játékmenet áramlásában, és sokkal élvezetesebbé teszi az egész kalandot.

A harcrendszer is gördülékenyebb lett. Bár az ellenfelek nem mindig igényelnek bonyolult taktikai megközelítést, a szuper hajcsapás és a különböző kiegészítők (például kártyák, amelyek buffokat adnak) remek lehetőséget biztosítanak arra, hogy egy kicsit személyre szabhasd a karaktered. A kártyák rengeteg új lehetőséget kínálnak, így mindig van mit felfedezni, ahogy haladsz előre.

Vizualitás és hangulat

A játék vizuális megjelenése lenyűgöző. A 2D-s művészeti stílus, amit a Shantae sorozat az eddigi részek során felépített, tökéletesen illeszkedik a sziget trópusi világába. Az animációk – különösen az animált átvezetők – egy teljesen új dimenziót adnak a történetnek, és nem titok, hogy a Studio Trigger munkáját is érezni rajtuk. Az egész játéknak egy szép, koherens vizuális hangulata van, amit csak még inkább kiemel a színes szigetvilág.

A zene is remek. Bár Jake Kaufman nem tért vissza, a zeneszerzők szépen helyettesítették, és a soundtrack tele van energikus chiptune és pop zenei elemekkel, amelyek garantáltan veled maradnak a játék után is.

Zárás

A Shantae and the Seven Sirens nem egy hosszú játék – körülbelül 10 óra a teljes végigjátszás, de az a 10 óra tényleg szórakoztató. Az ilyen típusú játékok esetében én mindig a „kevesebb néha több” elvet tartom szem előtt, és itt jól megfigyelhető, hogy a WayForward sikeresen elkerülte a töltelék tartalmat. A játék folyamatosan pörög, és ha egyszer végigjátszottad, szinte biztos, hogy újra elő fogod venni. Az újraindítások, a sebességversenyek és a „kártyaépítés” lehetősége folytatják azt a tradíciót, hogy a Shantae sorozat mindent a szórakoztatásról szól.