Saturday Morning RPG

Az Alapötlet: Hőstett Egy Iskolás Fiú Bőrében

Az alapkoncepció első ránézésre elég szórakoztatónak tűnik. Ahelyett, hogy egy tipikus amnéziás kardforgatót irányítanánk, mint ahogy a JRPG-kben megszoktuk, egy 80-as évekbeli középiskolás fiút kapunk, akinek egy varázslatos naplójával kell megvédenie magát a sulibeli zrikálóktól és a szupergonoszok világától. És természetesen mindezt a popkultúra referenciáival, mint a Transformers vagy Back to the Future. Itt kezdődik a nosztalgia varázsa – az, hogy egy egészen egyedi szerepben próbálhatjuk ki magunkat. Persze a kérdés az, hogy mi marad a szórakozásból, ha a játék tartalmán kívül a grafikák és a rendszeres utalások nem igazán tűnnek kiemelkedőnek.

A játékra jellemző retro stílus mindvégig érződik: a cselekmények és a karakterek szórakoztatóak, a párbeszédek időnként eltalálják a megfelelő hangulatot, de a játékban igazán az a kérdés, hogy mennyire élvezhetjük a hibákat és az apró gyengeségeket, amelyek végigkísérik a kalandokat.

A Harcrendszer: Komikus, De Hatékony

A harcrendszer jól tükrözi azt a fajta könnyedséget, ami miatt a Saturday Morning RPG a végére élvezhető élménnyé válik. Itt nincs semmi bonyolult: egy sor egymás utáni támadást kell végrehajtanunk, a menüben választható varázslatok és képességek segítségével. Ami igazán szórakoztatóvá teszi a harcot, az az, hogy nem csak a sima támadásokat kell végrehajtani, hanem sok esetben QTE (quick time event) elemeket is beépítenek. Egy-egy szuper támadásnál például szinkronizálnunk kell az 'A' gombot, és a hatékonyságunk teljesen rajtunk múlik.

Bár ez a rendszer viszonylag egyszerű, mégis van benne annyi kreativitás, hogy ne érezzük magunkat utasnak egy már-már automatikus, unalmas harcban. Emellett a védelmi mechanizmus is fontos szerepet kap, hiszen a támadásokból elég sokszor úgy lehet kibújni, hogy időben nyomunk egy gombot. Ez szép módja annak, hogy a harcokat ne csak passzívan átvészeljük, hanem aktívan részt vegyünk benne.

Az Iskolai Környezet és A Díszlet: Retro, De Félúton

Az egész játék grafikai világa úgy tűnik, mintha egy korai South Park epizód tervrajza lenne. Az ötletek szórakoztatóak, de az animációk és a karaktermodellek néha túl egyszerűek. Nyilván nem kell megijedni, mert ez egy szándékos retro megközelítés, de egyes szituációkban úgy éreztem, mintha a fejlesztők nem igazán tartották volna be azt a bizonyos vonalat, ami a szándékos elavultság és az amatőr megoldások között húzódik.

A karakterek jól meg vannak írva, de ha nem élünk a 80-as évek popkultúrájában, akkor előfordulhat, hogy nem fogunk annyira rákattanálni az egész stílusra. A címek, mint a Michael Jackson vagy a He-Man, jókedvet csempésznek a játékba, de a "bűvésznaplós" téma nem biztos, hogy mindenki számára olyan friss és izgalmas, mint amilyennek a fejlesztők szánták.

A Játékos Élmény: Iskolai Zűrök és Nyúlfarknyi Szórakozás

A játék remek módja annak, hogy a 80-as évekbeli nostalgiát felélesszük, de a játék nem éppen az a dolog, amivel órákig el lehet szórakozni. Az alapvetően jó harcrendszer és az aranyos karakterek még akkor is nehezen tudják fenntartani az érdeklődést, amikor a teljesítmény vagy a tartalom néha gyenge. Különösen bosszantó, hogy a játékmenet nem fejlődik igazán, és a "túl egyszerű" grafikai stílus néha a zűrös világra hozott retro hangulatot is elnyomja.

Záró Gondolatok

Összességében a Saturday Morning RPG egy szórakoztató, de nem mindenki számára élvezhető kaland. Ha a 80-as évek popkultúrája és a retro JRPG-k világa a szíved csücske, akkor érdemes próbálkozni vele, de ha valami mélyebb és technikailag kifinomultabb élményre vágysz, akkor csalódni fogsz. A játék tele van potenciállal, de a technikai hibák és az egyszerűség határán billegő dizájnok miatt nem éri el a "minden idők legjobb retro RPG-je" státuszt.