SaGa Emerald Beyond

Az alapok: sokféle történet, de vajon elég erősek?

A SaGa Emerald Beyond sok szempontból hasonlít az előző Scarlet Grace-hez: több karakter, különböző történetek, mindegyik saját hőssel, saját csapattal. Az egész játékban te választhatod meg, hogy melyik főszereplőt irányítod, mindegyiknek saját, különböző narratívája és párbeszédei vannak. A világokat tetszés szerint is bejárhatod, nem egy linearitásra épülő játékról van szó. Szép koncepció, igazán élvezhető, ha szereted az ilyen típusú történetmesélést, ahol minden választás új szálakat hozhat elő. Azonban, hogy őszinte legyek, nem mindegyik történet hozza azt a szintet, amit vártam.

A Siugnas például egy érdekes, színes karakter, aki a szomorú vámpírúr szerepét ölti magára, de az ő története inkább zűrzavaros, és a végére sem lesz könnyebben érthető. Ezzel szemben Bonnie és Formina története sokkal egyszerűbb: két zsaru egy bűnöző nyomában, miközben szörnyeket idéző macskák is segítik őket. Sokkal közvetlenebb, és bár nem túl mély, könnyen elragadja az embert, ha egy kis könnyedebb történetre vágyik.

A harcrendszer, ahol igazán megvillan a játék

Ami viszont biztos: a SaGa Emerald Beyond harcrendszere fantasztikus. A karakterek és az ellenségek egy idővonalon helyezkednek el, és minden akcióval elmozdulnak rajta. Az, hogy mikor támadsz, nagyon fontos, hiszen ha az akciók összetalálkoznak, combos támadásokat indíthatsz el, ráadásul egy szuper-átütő erejű kombinációt is végrehajthatsz. Az időzítés itt minden. A harcok során rengeteg BP-t használhatsz, amit körökön keresztül gyűjthetsz, és okosan beosztva, kombinált támadásokat indíthatsz.

Ahogy a harcok egyre pörögnek, úgy válik egyre élvezetesebbé, hogy elkezdesz taktikázni. A BP okos felhasználása, a különböző karakterek képességeinek maximális kihasználása mind-mind a siker kulcsai. Az, hogy hogyan osztod be a támadásokat, és hogyan építed fel az idővonalat, gyakran döntő lehet. Egy jól felépített kombinált támadás után úgy érzed, hogy igazán megérdemelted a győzelmet, és ez az érzés egész végig veled marad.

A világ – szép, de üres

A világ, ahova belépünk, minden egyes dimenziójával különböző és vizuálisan vonzó, de sajnos gyakran üresnek érződik. A térképek alapvetően sík diorámák, amik bár szépek, mégis üresek. A világok között közlekedve szinte minden alkalommal csak harcok és statikus párbeszédek várnak rád. Nincs sok interaktivitás, és úgy érezheted, hogy a történet előrehaladtával a játék mechanikái nem igazán változnak. A helyszínek elég simák, de az igazi élményt mégsem ezek adják.

A világot körülvevő szálak, amik kapcsolatban állnak a titokzatos Quissatium szervezettel, csak a játék későbbi szakaszaiban kezdenek igazán kibontakozni. A kezdeti órákban a történet maga egyszerűen nem elég erős ahhoz, hogy igazán lekösse a figyelmet.

A japán hangok hiánya

A japán hangok hiánya egy igazi fájó pont. A lokalizáció rendben van, de a szinkronhangok néha elég idegesítőek, különösen Tsunanori és Ameya karaktereinek hangja. Az, hogy nem kapjuk meg az eredeti japán hangot, sokat ront az élményen. Bár a szinkron nem borítja fel az egész játékot, egy eredeti nyelvi verzió biztosan javította volna a hangulatot, és mélyebb élményt nyújtott volna a történethez.

A kézikonzolos élmény

Ha egy kézikonzolos játékot keresel, akkor a SaGa Emerald Beyond remek választás lehet. A játékmenet gyors, a harcok dinamikusak, és az egész játék szórakoztató, ha éppen csak egy kis időre szeretnél elmerülni a történetben. Azonban ha nagyobb történeti mélységre vagy izgalmas, összetett világra vágysz, akkor egy picit csalódhatsz. Mégis, ha csak pihenésről van szó, egy kis taktikai csatározásról, akkor minden pillanata élvezhető.

Értékelés: 7 / 10 - Jó, de nem kiemelkedő

A SaGa Emerald Beyond jó játék, főként azoknak, akik szeretik a taktikai harcrendszereket és a különböző karakterekkel való játékot. Azonban a történet és a világ üressége miatt nem biztos, hogy mindenkinek ajánlható. Ha szeretnéd kipróbálni, és nem bánod a hiányosságokat, akkor bátran adj neki egy esélyt.