Romancing SaGa -Minstrel Song- Remastered

Ez nem egy kézen fogós JRPG. Soha nem is volt az. És bár ez a felújított kiadás próbál barátságosabb lenni, a játék makacsul ragaszkodik a saját, sokszor érthetetlen logikájához.

Nyolc hős, egy világ – és rengeteg „majd rájössz”

A történetet nyolc különböző főszereplő szemszögéből élhetem át, mindegyik saját háttérrel, indulással és motivációval. Albert nemesi sarjként próbálja megmenteni otthonát, Jamil egy tolvaj egy másik kontinensen, Aisha pedig… nos, Aishával simán előfordulhat, hogy pár perc séta után elrabolják, mert rossz NPC-hez szóltam.

És ez itt nem scripted fő küldetés. Ez egy opcionális mellékszál.

Ez a Romancing SaGa igazi ereje: a világ nem körülöttem forog, hanem létezik. Döntök, sodródom, belebotlok dolgokba. Az, hogy kik csatlakoznak hozzám, milyen sorrendben, vagy egyáltalán találkozunk-e, rajtam múlik. Mindez 30 évvel később is elképesztően frissnek hat.

A szabadság ára: tanácstalanság

Ez a nyitottság viszont súlyos árat követel. Küldetések gyakran csak homályos utalásokat adnak: „valahol északon”, „beszélj azzal, aki tudja”. Nincs napló, nincs iránytű, nincs kapaszkodó. Visszajárás, bolyongás, NPC-vadászat következik.

Van, akinek ez kaland. Nekem sokszor inkább frusztráció volt. Nem azért, mert nem szeretem a felfedezést, hanem mert a játék nem mindig ad elég információt ahhoz, hogy okos döntést hozhassak. Ez nem rejtély, hanem köd.

Harc: ötletes, de könyörtelen

A körökre osztott harcrendszer egyedi és érdekes. Nincsenek klasszikus XP pontok: a karakterek azáltal fejlődnek, amit csinálnak. Kardozol? Kardképességeket tanulsz. A statok pedig… véletlenszerűen nőnek csaták után. Néha. Talán.

A Battle Point (BP) rendszer miatt a legerősebb támadásokat nem spammelhetem, a Durability Point (DP) pedig azt jelenti, hogy a fegyvereim konkrétan elkopnak. Ez papíron taktikus, gyakorlatban viszont sokszor inkább körülményes.

A HP minden harc végén teljesen visszatölt, ami megkönnyíti a grindolást – márpedig grindolni fogsz. A bossok ugyanis hajlamosak brutális nehézségi tüskéket dobni eléd. Többször futottam bele olyan főellenfélbe, aki gondolkodás nélkül letörölte a csapatomat, majd órákra visszazavart a világba fejlődni, felszerelést vadászni, új csapatot összerakni.

Ez nem organikus kihívás. Ez fal.

Régi döntések, amik ma már fájnak

Vannak dolgok, amik egyszerűen védhetetlenek. A kamera nem irányítható. Pont. Kanyarok mögött vakon sétálok bele szörnyekbe, mert nem látom, mi van előttem. Ez ma már elfogadhatatlan.

Az is furcsa, hogy egyes események miért átvezetők, mások miért játszhatók – látszólag logika nélkül. Nem gamebreaker, de kizökkent.

Technikai problémák Switch-en

A remaster technikailag sem makulátlan. Apróságok – akadozó animációk, falon átcsúszó tárgyak – még elmennek. De többször előfordult, hogy kézben játszva a játék nem reagált a bemenetekre, és csak a Switch altatása-ébresztése segített. Ez különösen az első órákban fordult elő, és teljesen lerombolta az immerziót.

És mégis… fáj, hogy nem jobb

Az a legfrusztrálóbb az egészben, hogy ez egy gyönyörű játék. A karakterdizájn, a világ, a zene – mind fantasztikus. Kevés JRPG mer ennyire szabad lenni, ennyire eltérni a megszokottól. Látszik az ambíció, a bátorság, a kísérletezés.

Csak épp az egész nem áll össze igazán.

Zárás

A Romancing SaGa – Minstrel Song – Remastered ma is lenyűgöző abból a szempontból, mit próbál csinálni. Nyitott világa, több főszereplős struktúrája és nem lineáris narratívája még most is modernnek hat. De az irányítási gondok, a homályos küldetések, a lassú és kiszámíthatatlan fejlődés, valamint a technikai hibák folyamatosan aláássák az élményt.

Ez egy kultklasszikus, igen. Csak épp fájdalmasan kevesebb, mint a részeinek összege.