Rocket Knight Adventures: Re-Sparked

Kaland a gőzgépekkel tarkított királyságban

A játék története és világa olyan, mintha egy gőzpunkos mesét néznénk meg, ahol lovagok és hercegnők keverednek hatalmas steampunk gépezetekkel és olajos városokkal. Sparkster, az eredeti, hatalmas rakétás csíkos hőse, egy igazi hős, aki nemcsak a kardjával és ugrásaival, hanem a híres rakétás hátizsákjával is képes szebbnél szebb akciókat kivitelezni. Az alaptörténet egyszerű, mégis elég ahhoz, hogy egy elképesztő, mozifilmeket idéző kalandba kerüljünk.

Amit a Konami itt elkövetett, az a maga műfajában szinte hibátlan. A játékmenet telis-tele van olyan szórakoztató elemekkel, hogy nem is tudom, hol kezdjem: a rakétás rohanás, ahogy az ellenségek felett elrobogunk, vagy amikor egy-egy díszes helyszínen pörögnek a háttérben a gépek, miközben te kiélvezed a lendületet és a magas fokú kreativitást. Mindez persze egy olyan tempóval párosul, hogy az ember épphogy lépést tart a játék ritmusával, de közben sosem érzi magát túlterhelve.

Miért működik?

Mivel a rakéta boost a játékmenet alapja, nem csak hogy támadunk, hanem menekülhetünk, új utakra bukkanhatunk és új titkokra lelhetünk. Az egész koncepció egyszerű, de zseniális. Az egész játék folyamatosan elérhetővé teszi számunkra az újabb és újabb mozdulatokat, akciókat, miközben alig van idő megpihenni. A pörgős, gyors tempó, a mindig változó játékelemek (tornádókat kerülünk, óriási gépeket verünk szét, hatalmas boss-ok ellen küzdünk) mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ezt a játékot egyszerűen képtelenség megunni.

A zenét Michiru Yamane szerezte, és hát nem véletlenül emlegetik őt a legnagyobbak között. Az egész soundtrack erőteljes, magával ragadó, és képes úgy aláfesteni a játék hangulatát, hogy az ember azonnal a "miért nem játszottam én ezzel előbb?" kérdésen agyal. A végén, amikor a képernyőn a láncfűrész hangja életre kel, csak elmosolyodtam – a brutalitás paradoxona, hogy egy viccesen kinéző laza mosómedve lovaggal szemben egy brutális, rockos soundtrack döngöl.

A folytatás, a Sparkster: Rocket Knight Adventures 2

A második rész viszont már nem tudott ugyanolyan magaslatokra emelkedni. Igaz, a vizuális megjelenés sokkal tisztább lett, de valahogy már nem volt meg az a féktelen energiával és kreativitással teli lendület, amit az első részben tapasztalhattunk. A grafika kevésbé látványos, inkább egyszerűbb, és a játékmenet is mintha lelassult volna. A "boost"-ot mindenki hamar megtanulta, és onnantól kezdve az egész játék egyetlen nagy pörgés lett. Persze, ha így is élveztük, akkor azért nem volt annyira vészes, de hát az első rész szellemét egyszerűen nem tudta megütni.

Sparkster a Super Nintendón

A harmadik rész, ami a Super Nintendo verzió, egész más világot hoz, mint az előző két rész. Bár az esztétikája figyelemfelkeltő, és a háttérzene ismét megadja a kellő lendületet, a játékmenet itt már inkább hagyományos platformeré. Az irányítás nem olyan feszes, mint kellene, és a szinttervezés is sokszor idegesítő. Bizonyos részek kifejezetten frusztrálóak, mint például azok a szakaszok, ahol egyszerűen csak lehetetlennek tűnik életben maradni, ha nem vagy éppen a legjobb reflexekkel rendelkező ember a világon.

Értékelés: 9 / 10 – Egész jó

A Rocket Knight Adventures egy olyan sorozat, amit kár volt elfelejteni. Az első rész tökéletesen ötvözi a kreativitást, az akciót és a lendületet, míg a folytatások próbálnak lépést tartani, de nem érik el azt a varázst. Ha még nem próbáltad, akkor most itt az ideje. Mert ha valami, akkor a Rocket Knight Adventures tényleg underrated.