Real Bout Fatal Fury Special

Ez még mindig egy klasszikus egy-az-egy elleni bunyó, ismerős arcokkal, ismerős tempóval, és azzal a magabiztos kézjeggyel, amit a ’90-es évek közepi SNK-nál már rutinszerűen hoztak.

Ismerős arcok, pár meglepetéssel

Geese Howard ezúttal nincs szem előtt – legalábbis csak titkos bossként bukkan fel –, de a Real Bout Fatal Fury szereplőgárdájának zöme visszatért. Ez önmagában korrekt alap, de a csapat itt nem állt meg: négy extra karakter is bekerült, akiket utoljára a Fatal Fury Special-ben láttunk, köztük Krauserrel, aki továbbra is olyan, mintha direkt arra tervezték volna, hogy lenyomja az önbizalmad.

Apró, de érdekes csavar az úgynevezett EX-verziók jelenléte. Bizonyos gombkombinációkkal a karakterek alternatív változatai választhatók, eltérő mozdulatokkal. Nem új szereplők, de elég különbséget hoznak ahhoz, hogy ne rutinból válassz.

Harcrendszer: SNK-biztos kéz

A harc magja nagyon rendben van. Speciális mozdulatok, töltődő erőmérő, Break Shotok, Super és Potential Power támadások – minden ott van, ahol lennie kell. Ez egy kiforrott rendszer, amin érződik, hogy a fejlesztők pontosan tudják, mitől működik egy gyors, agresszív bunyó.

A több síkos harcrendszer viszont továbbra is egy kicsit identitásválságban van. A korábbi három sík után itt visszatérünk kettőhöz. Régebben az volt a trükk, hogy a karakterek automatikusan visszatértek a középső síkra, ami szépen fenntartotta a tempót. Itt ez már nincs meg, ami elsőre visszalépésnek érződik.

Szerencsére a támadások síkok között is működnek, és az évek során finomodott mechanikák miatt a harc így is pörgős marad. Nem törik meg a flow, csak kicsit más hangsúlyt kap a pozicionálás.

Amit elvettek, és ami maradt

Az első Real Bout egyik legszórakoztatóbb extrája az out of bounds győzelem volt – amikor egyszerűen kilökted az ellenfelet a pályáról. Ez itt már nincs. A pályák szélén ugyan akad rombolható környezet, ami elkábíthatja az ellenfelet, de az azonnali győzelem lehetősége eltűnt.

Hiányzik? Igen. Hiányzik annyira, hogy fájjon? Nem igazán. Inkább egy taktikai réteggel lett kevesebb.

Pályák, hangulat, zene

A pályák viszont kifejezetten erősek. A meccs eleji kameramozgás szépen végigvezet a környezeten, nappal–éjszaka váltásokkal, változatos helyszínekkel. Tengerpart, hongkongi utca, egy koncerthelyszínnek tűnő színpad hangszerekkel és kivetítőkkel – mindegyiknek van karaktere.

Krauser kastélya különösen emlékezetes, az ominózus hangulattal és a Lacrimosa motívumaival. A zene összességében hozza a megszokott SNK-s energikusságot, amit a jól ismert ütés- és fájdalomhangok tesznek teljessé.

Egyjátékos és újrajátszhatóság

Az egyjátékos mód korrekt, de nem túl bőbeszédű. A karakterek végigvitele önmagában kihívás, de a lezárások elég fapadosak: egy-egy győzelmi artwork, rövid párbeszéddel. A nehézség alapból barátságosabb, mint sok más SNK játéknál, de az opciókban szabadon állítható.

A szokásos HAMSTER-féle extrák is megvannak: vér ki-be kapcsolása, gombkiosztás, scanline-ok, valamint az egykredites pontvadászat és az ötperces Caravan mód. Az igazi élet persze itt is akkor kezdődik, amikor egy barát bedobja a virtuális zsetont, és beszáll az arcade módba.

Zárás

A Real Bout Fatal Fury Special nem a széria csúcsa – azt a címet inkább a Real Bout 2-nek adnám –, de ettől még egy kifejezetten stabil, élvezetes bunyós játék. A karakterválaszték változatos, a harc dinamikus, és bár néhány korábbi ötlet eltűnt vagy átalakult, az alapélmény továbbra is erős.

Ez az a fajta SNK-játék, amit nem fogsz minden este elővenni hónapokon át, de amikor igen, azonnal eszedbe jut, miért működött ez a stílus ennyire jól.