Raging Loop

A játékmenet: Eleinte izgalmas, később lelassul

A Raging Loop első ránézésre egy remek ötletet mutat: egy misztikus japán faluban, Yasumizu-ban játszódik, ahol a történet középpontjában egy party játék, a Werewolf áll. A cél egyszerű: a falusiaknak ki kell deríteniük, kik a vérfarkasok, miközben elkerülik, hogy ők maguk váljanak áldozattá. Bár a felvetés izgalmas, ahogyan belekezdünk a történetbe, hamar rájövünk, hogy a tempó iszonyatosan lassú.

Az első pár órában a játék még kellően titokzatos, elkezdesz ismerkedni a falusiakkal, próbálod kitalálni, mi is történik valójában, de hamar rájössz, hogy sokkal több a szöveg, mint amennyi érdemi esemény történik. Az infóhalmaz, amit a szereplők minduntalan ránk zúdítanak, gyorsan átmegy unalomba. Többször ismétlődnek ugyanazok az információk, és azt érzed, hogy a játék inkább csak időt húz, mint hogy valóban előre vinne a történetben.

A lassú tempóval együtt jár a másik nagy probléma: a játék interaktivitása gyakorlatilag nulla. Amíg a történet előrehalad, a karaktered nem sok mindent tehet, csak olvasgatja a szövegeket, és várja, hogy mikor lesz végre valami jelentőségteljes döntés. A választási lehetőségek is csak akkor jönnek elő, amikor már minden más lehetőséget próbáltál ki, és a történetnek szinte semmilyen hatása nincs arra, hogy mit választasz.

A történet és a karakterek: Egy érdekes alap, de nehezen eladható

A történet alapvetően érdekes, és bár próbál egy olyan feszültséget építeni, amit a japán horrorfilmek is megirigyelhetnének, nem igazán sikerül elérni a kívánt hatást. A főhős, Haruaki, bár próbálkozik, nem lesz túl szimpatikus, és sajnos elég nehezen kedvelhető karakter. Ráadásul a játék későbbi szakaszaiban felbukkanó, érzéketlen vagy kínos megjegyzések csak még tovább rontanak a helyzeten. Az egyik szereplővel kapcsolatos transzfób megjegyzés pedig nem csupán rosszul esik, hanem teljesen indokolatlanul érződik.

A karakterek közötti párbeszédek sem segítenek, hogy jobban érezd magad a történetben: túl sok ideig tartanak, túl sok fölösleges információval, ami végül csak a hangulatot rontja. Az eredmény egy meglehetősen idegesítő élmény, amikor nem tudsz igazán belemerülni a játék világába, mert a dialógusok és a tempó folyton kizökkentenek.

A játéknak van egy erősebb oldala is: a vizuális élmény

Ahogy azt már említettem, a játék alapötlete tényleg ígéretes, és bizonyos szempontból a játék grafikája sem csalódás. A karakterek és a helyszínek művészi stílusa igazi élmény, és bár a játék nem csillog a legújabb grafikai csodákkal, a vizuális megjelenés remekül hozza a kívánt hangulatot. A hangulat és az atmoszféra valóban elgondolkodtató, és ez az, ami viszi előre a játékot, de sajnos csak addig, amíg a tempó meg nem öl minden feszültséget.