Punch Club

Mi történik a játékban?

A Punch Club története egy fiatal bunyós, Juan életére építkezik, aki egy teljesen átlagos munkát végez, miközben próbálja elérni a célját: MMA bajnok akar lenni. De nem elég, hogy meg kell tanulnia edzeni és keményen dolgoznia, még egy bűnözői szervezet is szétveri a családját, amitől Juan élete egyedülálló módon összetörik. Itt kezdődik el az igazi kaland, ami nem csak a verekedésről szól, hanem arról is, hogy hogyan építi újra az életét.

A játék folyamatosan újabb és újabb feladatokkal látja el, de nem csak edzésről, munkahelyi tennivalókról van szó. Ahogy haladsz előre, sokszor kell ételt vásárolnod, edzőterembe járnod, vagy új kapcsolatokra szert tenned. Az egész olyan, mint egy napló, ahol minden kis mozdulat a fejlődésed részévé válik. Azonban mindezt végignézned kell – nem te irányítod aktívan a karakteredet, hanem egyszerűen csak követed a statisztikákat és a pillanatnyi helyzeteket.

Mi működik jól?

A Punch Club egyik legnagyobb erőssége a szórakoztató történet és az, hogy hihetetlenül jól hozza a '80-as, '90-es évek popkultúráját. A párbeszédek tele vannak olyan vicces utalásokkal, hogy még akkor is megmosolyogtat, ha valójában nem is vagy régi vágású játékos. A karakterek is szerethetőek, még akkor is, ha Juan alapvetően nem egy különösebben izgalmas főszereplő. Lora, a hősnő és a bunyós életének barátai mind színes egyéniségek, akikkel könnyen tudsz kapcsolódni.

A másik nagy előny, hogy új irányokat ad a verekedős játékoknak: miközben nézed, hogy a karaktered üt és rúg, mégis egy-egy jól időzített gombnyomással teljesen más játékmenetet alkothatsz. A statisztikák folyamatos figyelemmel kísérése és a harci technikák időnkénti cseréje folyamatos izgalmat ad, még akkor is, ha nem irányítod aktívan a küzdelmet.

A vizuális megjelenítés is elismerésre méltó: a 16-bites grafikával egy rendkívül szórakoztató, retro hangulatú világot teremtettek. Az egész játék hangulata úgy hozza a régi verekedős játékok esztétikáját, hogy közben egy kis frissességgel tölti fel azt. A zenék is szépen hozzájárulnak ehhez, tökéletesen passzolnak a játék tempójához és stílusához.

Mi nem működik annyira?

Bár az alapötlet szórakoztató, az egész játékban van egy nagyobb problémám: túlzottan egyszerű a mechanika. A bunyókat nem irányítod közvetlenül, hanem csak nézed, ahogy a statisztikák és az előre meghatározott képességek döntenek a kimenetelről. Az első pár órában még érdekes, de ahogy eltelik az idő, egyre inkább úgy érzed, hogy egy házikedvenc, aki a futókerékben pörög. A monotonitás egy idő után kiszívhatja az élményt.

A puzzle-elemek, mint az étkezés, alvás, munkavégzés, elég gyorsan unalmassá válnak. Persze, van egyfajta varázsuk, de a valóságban csak azt érheted el, hogy a játékban minden egyes kis teendőt gyorsan átvizsgálsz, hogy elérd a következő harcot, ami igazából nem is olyan izgalmas, mint amilyennek elsőre tűnik.

A játék nagy kihívásokat is elérhet, de itt is a frusztráció jön elő. Mivel a legtöbb feladatot passzívan kell végezned, a nehézségi szint fokozatosan csalóka lesz. Ha túl sokáig halogatsz, előfordulhat, hogy kénytelen leszel újra próbálkozni, és az eredmény nem mindig lesz kielégítő.

Értékelés: 6 / 10 – Szórakoztató, de túlságosan egyhangú.