Picross S

A Picross Visszatérése

Ha valaki még nem találkozott volna a Picross-szal: alapvetően egy olyan játék, ahol a számok alapján kell kitölteni egy négyzethálót, hogy végül egy pixel-art képet kapjunk. A nehézség az, hogy minden egyes sor és oszlop rendelkezik egy számsorral, ami azt mutatja meg, hány négyzetet kell kitöltenünk. Ez a játék alapja, és bár eleinte bonyolultnak tűnhet, hamar rájövünk, hogy a játék logikai felépítése világosan követhető.

A Picross S nem hoz újdonságot, de minden egyes részletét úgy építettek fel, hogy azok, akik szeretik a Picross-szal való szórakozást, biztosan otthon érezzék magukat. A játék igyekszik mindenkit megszólítani a különböző nehézségi fokozatokkal, és ha úgy érezzük, hogy valami nem megy, a játék több segítséget is kínál, például egy "hints" rendszert, amely a számokat és a sorokat kiemeli, hogy segítsen a játékosnak a nehezebb feladatokban.

Képességek és Társas Élmény

Az egyik érdekes újítás a Picross S-ben a kétjátékos mód. A Switch képernyőjére osztva játszhatunk ketten, és bár a kooperatív jellege van, valójában egy kis versenyt is indíthatunk, mivel a játék követi, hogy ki hány négyzetet töltött ki. Ez az új lehetőség egészen szórakoztató, hiszen egy új játékosnak is gyorsan elmagyarázhatjuk az alapokat, és a különböző nehézségi szintek lehetővé teszik, hogy bárki kényelmesen játszhasson.

Azonban ez a multiplayer mód, bár érdekes, nem igazán dobja fel az élményt. Az alap játékmenet nem olyan, hogy órákig le lehessen ragadni mellette. A Picross, legyen szó bármelyik változatról, nem egy "ülj le és játssz végig egy 20 órás kampányt" típusú élmény, hanem inkább az "időnként, 15-20 percig" típusú kikapcsolódásra van kitalálva. Az ilyen típusú játékok nem is akarják elérni azt a célt, hogy folyamatosan ott tartsanak minket, hanem inkább egy-egy pihentető élményként szolgálnak.

A Túlzott Egyszerűség és Az Üres Rések

És itt kezdődik a játék egyik nagy problémája: a Picross S bár tényleg igyekszik kiszolgálni a játékosokat, valahol elveszíti a varázsát a sokadik, újrahasznosított feladványnál. A "Mega Picross" változat is, amit a játék hirdet, igazából nem újításokat hoz, hanem ugyanazokat a feladványokat adja új formában. Egyre inkább az az érzésünk, hogy a fejlesztők nem igazán léptek előre a játékmenet terén. Igaz, hogy a 300 feladvány mind szórakoztató, de miért kell ugyanazokat a szintet újra elővenni, csak más számokkal? Ahelyett, hogy új, kreatív változtatásokat hoztak volna, a játékmenet egyre inkább ismétlődővé válik.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy a Picross S nem próbálkozik túl sok mindennel, ami mondjuk egy kis történeti háttérrel vagy missziós rendszerrel bővítette volna a játékélményt. A Pokémon Picross legalább próbált valami extra dinamikát hozni, de itt valahogy hiányzik az a plusz, ami igazán motiválhatna minket, hogy végigcsináljuk az összes szintet.

Látvány és Hangulat

A grafika minimalistán szép, a színes, fagylaltos esztétika szép és nyugtató, a zene pedig megadja azt a laza, könnyed hangulatot, amit a játéktól elvárunk. A Switch képernyőjén remekül mutat, és a játék valószínűleg még szórakoztatóbb hordozható módban, mint a TV előtt ülve. Az ilyen típusú játékok leginkább akkor érnek el igazán nagy hatást, ha nem próbálunk túl sokat kihozni belőlük – inkább csak élvezzük a pillanatot. Azonban a hibák és a monotonitás a hosszú távú élményt elnyomja.

Záró Gondolatok

A Picross S egy kellemes, de kissé unalmas játék, amely a Picross-szériát egy kicsit visszafogottabb módon hozza vissza. A rengeteg ismétlődő puzzle és a meglévő funkciók egyszerűsítése nem segít abban, hogy újra rákapjunk. Ha szeretnéd, hogy egy könnyed szórakozást nyújtson egy-egy alkalommal, akkor ez egy jó választás lehet, de ha valami újat és izgalmasat keresel, akkor csalódni fogsz.