Necrobarista: Final Pour

A játék teljes története egy kávézóban zajlik, ahol az élet és a halál határvonalán egy csapat érdekes karakter próbálja kitalálni, hogyan is boldoguljon a saját világában. Bár a sztori alapja nem túl bonyolult, a vizuális regény formátumú elbeszélés lehetőséget ad arra, hogy mélyebben megismerkedjünk a szereplők személyiségével, az érzéseikkel és bizonytalan pillanataikkal.

Kávé, halál, barátság – és egy adag melankólia

Az egyik legnagyobb erőssége a Necrobarista-nak, hogy a karakterek tényleg élettel teli személyiségek. Maddy és Chay, a két főszereplő között ott van az a kis szikra, amitől az egész történet egy fokkal érdekesebb lesz. De az igazán figyelemfelkeltő az, ahogy az írók képesek elkerülni a kliséket, és nem csupán a kávézós életstílust próbálják ránk erőltetni. A karakterek olyan mélységgel bírnak, hogy szinte azt érezzük, mintha egy valódi, élő, lélegző emberekkel beszélgetnénk, nem pedig egy digitális kávézó pultjánál.

És itt van a középső szakasz, ahol egy kicsit megakaszt a történet. Igen, a karakterek fejlesztése továbbra is izgalmas, de valahogy elhúzódik. A mellékszereplők rövid ideig jelennek meg, majd eltűnnek, és bár a történések érdekesek, nem igazán motiválnak arra, hogy elmerüljünk a háttértörténetben. Ezt a kis ürességet a játék végén egy erőteljesebb, érzelmekkel teli befejezés próbálja pótolni, ami tényleg elégedettséggel tölt el, ha kitartottál a középső rész mellett.

A vizuális élmény és a Switch hibái

A Necrobarista nem egy hagyományos videojáték. Nincs itt semmi drámai, lövöldözés, vagy pörgős akció, viszont rengeteg szöveg és a történet izgalmas, jól kidolgozott karakterekkel. A grafikai stílus viszont az, ami igazán kiemelkedik. Az egész játék egy finoman animált képregényre emlékeztet, ahol minden egyes jelenet izgalmas szögből és kameramozgással adja át az érzelmeket. Ami egy kávézó, az nem lehet unalmas, ugye?

De itt van a probléma: a technikai hibák. A Switch változat nem éppen a legjobb port. Az animációk néha zötyögnek, a framerate alacsony, ami egyértelműen rontja az élményt. És bár a grafika nem egy AAA-cím, a Switch-en a rossz optimalizálás miatt még így is érződik, hogy valami nem stimmel. A legnagyobb csalódás azonban az olvashatatlan szöveg. Bár az opciók között megtalálható a szöveg árnyékolása, de sajnos ez nem elég ahhoz, hogy teljesen elkerüljük a látványos olvasási problémákat. A szövegek zöme könnyen elmosódik a háttérben, és ha nem vagy elég türelmes, akkor könnyen elveszítheted a fonalat.

Mi működik, és mi nem?

A játék egyik erőssége, hogy okosan bánik a kamera mozgásával és az animációkkal, így képes elérni azt a képregényszerű élményt, amit az ilyen típusú játékoknál elvárhatnánk. Az, hogy a Switch-en mindez ennyire nem lett tökéletes, sajnálatos, de a látványvilág és a történet még így is szórakoztató.

Az viszont, hogy a játék közepén lévő lassúbb részek elvonják a figyelmet a tényleges érzelmi katarzistól, nem igazán segít a játéknak. Ahogy a mellékszereplők eltűnnek a semmiben, úgy a hangulat is egyre inkább leül, de szerencsére a vége megint felrázza az egészet.