A *Monkey Barrels* nem csinál titkot abból, hogy mi a célja: rohanj, lőj és semmisíts meg mindent, ami az utadba kerül. A történet egyszerű, mint a faék: két majom, akik megpróbálják megmenteni a barátaikat a gonosz robotok világuralma alól. Ennyi. Ha a cím alapján már sejted, hogy nem a komplex narratívával akarnak lekenyerezni, akkor nem is tévedsz. De vajon a szórakozás legalább elég tartalmas, hogy elfelejtsük az apróbb hibákat?

Monkey Barrels
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Jó
A Monkey Barrels nem csinál titkot abból, hogy mi a célja: rohanj, lőj és semmisíts meg mindent, ami az utadba kerül. A történet egyszerű, mint a faék: két majom, akik megpróbálják megmenteni a barátaikat a gonosz robotok világuralma alól. Ennyi. Ha a cím alapján már sejted, hogy nem a komplex narratívával akarnak lekenyerezni, akkor nem is tévedsz. De vajon a szórakozás legalább elég tartalmas, hogy elfelejtsük az apróbb hibákat?
Mi történik, amikor egy fejlesztőcsapat, amely a Nintendo híres platformjain már jó néhány sikeres címet tett le az asztalra, saját kezébe veszi a dolgokat és kiadja első saját játékát? Hát, valami olyasmi, mint a Monkey Barrels – egy twin-stick shooter, amit a Good-Feel csapata készített, és amit nem csak a rengeteg lövöldözés, hanem néhány meglepő hiba is jellemez.
Játékmenet – Rengeteg lövöldözés, egy kicsit túl sokszor
A Monkey Barrels egy tipikus twin-stick shooter, amiben a lövéseket nem lehet elég gyorsan leadni. Mivel két fegyvered van, mindig kétféle stratégia közül választhatsz, és ezt kombinálhatod különféle gránátokkal, hogy mindenféle kis szörnyszülöttet darabokra lőhess. Az alap koncepció tehát jól hangzik, de a játékmenet inkább az állandó frusztrációról szól, mint a folytonos akcióról. A csatáknál sokszor inkább a túlélésről van szó, mintsem a szórakozásról. Az ellenségek csoportokban támadnak, és bár sokszor érdekes támadási formákat használnak, a pályák végig olyan érzést keltenek, mintha mindig ugyanazokkal a hullámokkal szembesülnél.
De amikor végre ráérzel, hogy melyik fegyver és gránát működik a legjobban, akkor a játékmenet folytatása elkezd egyre inkább egyfajta „játékos flow”-ba csúszni, ahol egy-egy győzelem után úgy érzed, hogy végre sikerült beállítani a tökéletes loadoutot, és most már nem állíthat meg semmi. Az igazi boldogság a Monkey Barrels-ben nem a gyors lövésekben, hanem a megfelelő fegyverek és gránátok kombinálásában rejlik.
A játékmódok – A többszereplős mókát kicsit elbaltázták
A történet mód után jön a multiplayer, ahol a cél, hogy minél több banándarabot szerezzél meg. Az alapötlet nem rossz, hiszen mindent, amit a fő játékban megszereztél, itt is használhatsz. De sajnos hamar kiderül, hogy a multiplayer nem egy kiforrott élmény. Bár szórakoztató lehet pár baráttal, hamar kiderül, hogy az élmény nem mélyül el eléggé ahhoz, hogy hosszú távon is lekössön. Az nem segít, hogy jelenleg nincs helyi többjátékos mód, ami igazán elvárható lett volna egy ilyen játéktól.
A vizuális stílus – Pixel és robbanás
A grafikák egyedi stílust képviselnek, amely a 3D-s pixel artot vegyíti a modern látványvilággal. Bár nem biztos, hogy mindenki számára vonzó lesz, a játék rengeteg színt és akciót csempész a képernyőre. Ha szereted a Minecraft stílust, akkor valószínűleg élvezni fogod, de sajnos a dizájn nem tudja teljes mértékben elvonni a figyelmet a játékmenet monotonitásáról. Az egyes szakaszok bár szépen néznek ki, nem különböznek túlzottan egymástól, így a pályák gyorsan egyhangúvá válhatnak.






























