Momodora: Reverie Under The Moonlight

Switch-en játszva rögtön azt éreztem, hogy itt minden mozdulatnak súlya van. Nem túlzó, nem kapkodó, nem akar több lenni annál, ami – de azt elképesztően magabiztosan hozza.

Történet – elég tudni, hogy baj van

A játék előzmény a korábbi részekhez képest, de ez inkább érdekesség, mint elvárás. Semmilyen háttértudás nem kell ahhoz, hogy belemerüljek a világába. Van egy átok, ami lassan felzabálja a vidéket, és van Kaho, a papnő, aki – természetesen – az egyetlen, aki képes lehet megállítani.

A történet nem tolakszik. Rövid szövegdobozokból, sejtésekből, hangulatból rakom össze a világot. Ez a fajta visszafogottság jól áll neki: a Momodora nem mesél túl, inkább érezni hagy.

Játékmenet – levéllel ölni művészet

Kaho fegyvere már önmagában emlékezetes: egy borotvaéles vörös levél, amivel közelharci kombókat osztok, miközben mágiát és távolsági íjat is használhatok. Ez a hármas tökéletes egyensúlyban van, és soha nem érzem azt, hogy csak egyetlen „helyes” megoldás létezne.

Az irányítás hibátlanul feszes. Gurulás kitéréshez, lövedék-visszaverés, pontos ugrások – minden azonnal reagál. Ez különösen fontos, mert a játék nem kímél. Hard módban a legegyszerűbb ellenfelek is komolyan büntetnek, ha figyelmetlen vagyok, a bossok pedig nem csak látványosak, hanem intelligensen agresszívek is.

Fejlődés és kihívás – nincs ingyen ebéd

Rengeteg tárgyat gyűjthetek, amelyek új képességeket adnak, vagy épp élet- és manaelőnyt biztosítanak a szorult helyzetekben. És lesznek szorult helyzetek. A játék tisztességesen nehéz, de sosem igazságtalan. Ha elhasalok, pontosan tudom, miért – és legközelebb jobban csinálom.

Ez az a fajta kihívás, ami nem fáraszt, hanem motivál.

Audiovizuális világ – SNES-álom modern ritmussal

A Momodora egyik legnagyobb erőssége a látvány. Gyönyörűen kidolgozott hátterek, organikus, „lakott” világérzet, és olyan sprite-ok, amik simán elférnének egy idealizált SNES-klasszikusban – csak épp sokkal simábban animálva.

Az NPC-k karakteresek, a bossok pedig konkrétan színpadi jelenések. Minden összecsapás külön esemény, nem csak mechanikai próbatétel.

A zene az egyetlen pont, ahol egy kicsit hiányérzetem volt. Nem rossz, sőt, korrekt – de nem marad meg úgy, mint a látvány vagy az irányítás. Nem rontja az élményt, csak nem emeli tovább.

Zárás – indie metroidvania, tankönyvi példaként

A Momodora: Reverie Under the Moonlight egy olyan játék, amire nehéz rosszat mondani. Nem akar forradalmat, nem csavarja ki a műfajt, hanem mesterien csiszolja azt, ami már eleve működik. Intuitív, szép, kihívást ad, és közben végig megmarad elegánsnak.

Ez az a fajta indie cím, ami miatt még mindig érdemes böngészni az eShopot.