Midnight Deluxe

Van az a pillanat, amikor egy játékot nézve azt érzed: ez ismerős, mégis teljesen mást akar, és nem biztos, hogy minden mozdulatánál tudja, mitől lenne jó.

Egy kocka, aki golfütőt képzel magának

Midnight továbbra is egy mosolygós fehér négyzet, csak most nem platformhős, hanem érző golflabda. A pályák tele vannak tüskékkel, fűrészekkel, lejtőkkel és falakkal, te pedig álló helyzetből lövöd el magad, amerre jónak látod. A mechanika egyszerű: nyomod az A gombot, kihúzod az ívet, elengeded. Kézben tartva akár az érintőképernyőt is használhatod, ami ösztönösebb, de cserébe gyakran kitakarod a lényeget, vagy elveszíted a vizuális kapaszkodót.

Papíron ez egy könnyed, „még egy pálya” típusú ötlet. A gyakorlatban viszont hamar kiderül, hogy itt minden milliméter számít.

Irányítás, ami nem mindig hallgat rád

Az ilyen arcade-golf játékok lelke a pontosság. Az, hogy érzed, mikor mennyit adsz bele, és tudod, miért oda érkezik a labda. Itt ez sajnos nem mindig áll össze. Az irányzó vonal kicsit remegős, az erő belövése néha pontatlan, és mivel Midnight kocka, nem mindig úgy pattan, ahogy az ember ösztönösen várná.

Ez önmagában még nem lenne gond, de a pályatervezés elég gyorsan elkezd keménykedni. Jönnek az instant halált hozó szakaszok, ahol egy rossz szög újrakezdést jelent. Az X gombbal szerencsére gyors a restart, de egy idő után azt éreztem, nem tanulok, csak próbálkozom. Addig lövöm ugyanazt az ívet, amíg véletlenül jó nem lesz.

Ráadásul néhány pálya még siettet is: egy gördülő szikla indul meg a cél felé, te pedig kapkodsz, miközben az irányítás pont nem a kapkodás barátja. Ilyenkor a flow teljesen szétesik.

Hangulat: szép, csak furcsán szomorkás

A játék kinézete továbbra is erős. A sziluettes stílus elegáns, letisztult, és van benne egyfajta melankólia, ami megkülönbözteti a tucattermékektől. Ugyanez igaz a zongorás zenére is: szép, szomorú, kicsit elvágyódó. Csak épp nem feltétlen azt az érzést adja, amit egy laza, ügyességi golfjátéktól várnék.

Van ebben az egészben egy érdekes disszonancia: a vizuál és a zene inkább egy elgondolkodtató platformerhez passzolna, miközben a játékmenet gyors reflexeket és precíz számolást kér. Nem rossz, csak nem mindig illik össze.

Több, mint az előd, de nem feltétlen jobb

Értékelem, hogy a fejlesztők nem ugyanazt akarták újra eladni. A Midnight Deluxe egyértelműen tartalmasabb, komplexebb játék, mint az elődje. Van benne ambíció, van benne kísérletezés. Csak épp az a fajta tapintható öröm hiányzik belőle, ami az ilyen jellegű játékokat igazán működteti.

Amikor sikerül egy pálya, az inkább megkönnyebbülés, mint diadal. És ez sokat elmond.

Zárás

A Midnight Deluxe egy érdekes irányváltás, ami tiszteletre méltó, de nem minden elemében kiforrott. Szép, hangulatos, és néha el is kapja az embert, de a pontatlan irányítás és a türelmetlen pályák túl gyakran törik meg az élményt. Nem rossz játék, csak nem az, amihez újra és újra vissza akarok gurulni.