Mad Carnage

A történet – Amikor a szöveg unalmasabb, mint maga a játék

A történet az emberi civilizáció összeomlása után játszódik, ahol a főhős, John Carnage próbál segíteni egy közösségnek abban, hogy megértsék a múltjukat és előrelépjenek a jövő felé. Na, most itt egy olyan sztoriról beszélünk, ami elsőre izgalmasnak tűnik, de a megvalósítás borzasztóan egyenetlen. A történet fele gyönyörűen illusztrált képregényekben zajlik, amelyek szórakoztatóak, gyorsan olvashatók, és jól illeszkednek a műfajhoz. De sajnos az egyéb történeti részeket egész egyszerűen elrontják az unalmas, szöveges monológok, amiket alig lehet végig rágni. Alig öt perc után már egy történeti blokk előtt találod magad, amiben semmi új információ nincs, csak a szöveg, ami elveszi az élményt. Ha a képregények szórakoztatóak, akkor ez a rész mindent elront.

Játékmenet – Száguldás, de a stratégia hiányzik

A Mad Carnage játékmenetében az autókra és a mozgási mechanizmusokra helyezik a hangsúlyt. Az alapötlet, hogy a járművek a momentum alapján mozognak, nem rossz, de egy tutoriál hiánya miatt a mechanikát csak tapogatózva tudod felfedezni. Az autóid akkor mozoghatnak, ha sikerült megfelelően irányítanod őket, de ha túl gyorsan mész, akkor lelassul a következő körben. És bár taktikai szempontból érdekes, hogy az autók mozgásának figyelembevételével kell terveket szőni, a hiányzó mélység miatt gyakran érzés, hogy az egész játék inkább egy puzzle játéknak tűnik, mintsem valódi stratégiai kihívásnak.

Az igazi probléma, hogy nincs valós stratégiai lehetőség: minden pálya szinte ugyanúgy kezdődik, és ha nem sikerül jól irányítani, akkor újra kell kezdened. Nincs mód arra, hogy egy-egy rossz lépésből felállj, és elkezdj valami új taktikát építeni. Mivel a játék iszonyatosan kemikusan nehéz, a "puzzle" jellege miatt gyakran az történik, hogy próbálkozol, próbálkozol, és újraindítod a szakaszt, míg végül el nem érsz egy pontot, ahol egyszerűen elég gyors voltál.

Az autók és a fegyverek – Semmi extra

Az autók különböző típusai (például Fighter, Berserk és Heavy) próbálják változatossá tenni a harcot, de igazából minden egyforma. A Berserk például képes lesodorni az ellenfeleket, a Heavy oldalról tüzel, de alapvetően semmi olyan egyedi és izgalmas megoldás nincs, ami igazán kiemelné a harcot a többi autós akciójáték közül. A rakéták és egyéb fejlesztések hozzáadnak egy-egy új funkciót, de ha nem érződik, hogy a harc fejlődik, akkor nagyon gyorsan unalmassá válik.

Az upgradelési rendszer is elég korlátozott, és ahelyett, hogy különböző járműveid egyedi tulajdonságait növelhetnéd, itt inkább az egész flottát fejlesztheted. A játékban nem érzed azt, hogy személyre szabnád az egyes járműveidet, ami miatt a fejlődés nem hoz igazi élményt.

A vizuális megvalósítás – A homályos világ

A játék vizuálisan nem tud kiemelkedni. Mivel a színeket és világítást inkább szürke és unalmas tónusok dominálják, hamar belefásul az ember a látványba. A szűk terep és az állandó narancsos színárnyalat nem ad hangulatot, inkább monoton háttérként szolgál, ami gyorsan kiüti az embert. A tájak és környezetek gyakran elmosódnak, és a szintek is túl hasonlóak egymáshoz, szóval nem igazán érzed a változatosságot. A hangeffektek is gyakran túl egyszerűek, és nem segítenek abban, hogy igazán magával ragadjon a világ.

Összegzés

A Mad Carnage bár egy jó ötletet próbál megvalósítani, a végeredmény nem hozza azt, amire vártunk. Az autós taktikai harc ígéretes, de túl egyszerű, és a számunkra fontos részletek – mint a játékmenet mélysége, az egyéni stratégia, és a változatos fejlődési lehetőségek – mind-mind hiányoznak. Ha viszont szereted a puzzle alapú platformereket, ahol minden egyes szakaszt újra próbálhatsz, akkor elég szórakoztató élményt nyújthat. Azonban ha valódi akcióra vágysz, akkor valószínűleg nem neked való.