Looney Tunes: Wacky World Of Sports

Képzeld el, hogy a régi SNES-es klasszikusokban vagy!

Nos, az alapötlet nem rossz: visszahozni a régi Tiny Toon Adventures: Wacky Sports Challenge-t, ami gyerekként nekem személyesen egy őrületes szórakozást adott a Super Nintendo-n. Ez a játék azonban sokkal inkább próbálkozás, mint megvalósítás. Ha a cím hallatán az NBA Jam vagy a Looney Tunes B-Ball régi, varázslatos pillanatai jutottak eszedbe, akkor a Wacky World of Sports sokkal inkább frusztrációval fog majd megajándékozni, mint nosztalgikus emlékekkel.

A játéknak van egy olyan 3D-s, cel-shaded megjelenése, ami látszólag csak azért lett így kitalálva, hogy elkerüljék a grafikai túlzásokat. Az igazság azonban az, hogy bár próbálja visszaadni a régi karikatúra-szerű hangulatot, inkább olyan érzés, mintha egy közepesen elhibázott 3D-s verzióját készítették volna el a Looney Tunes karaktereknek. Az egész elég fapados, és kicsit olcsónak tűnik, ha a Mario Tennis vagy a Strikers fluid animációival hasonlítjuk össze. A karakterek mozgása olyan, mintha sínen futnának, ami igencsak visszafogja azokat a vicces, pörgős pillanatokat, amikre az ilyen játékok alapvetően építenek.

A sportok… hát, nézzük!

A játék négy sportágat kínál: kosárlabda, golf, foci és tenisz. Az alapmechanikák mindegyikben ugyanazok: van energia, amit felhasználhatsz szuper mozdulatokhoz, és persze a jól ismert Acme-féle eszközök, mint a dinamit vagy a bear trap, hogy elrontsák az ellenfeled játékát. Azonban a kosárlabda és a foci katasztrofálisan gyengére sikeredtek. A karakterek irányítása egyenetlen, a csapatok mozgása lassú és olyan érzésed lesz, mintha a szellemük sem lenne ott. Különösen a foci az, ahol az AI-k miatt teljesen felőrölhetnek, és ha nem vagy teljesen felkészülve, elég hamar elbukhatod a mérkőzést.

A legélvezetesebb sportág kétség kívül a golf. Nincs annyi zűrzavar, és a szabályok is egyszerűbbek, így valóban lehet élvezni. A szupermozdulatok és a taktikai elemek jól illeszkednek a műfajhoz, és ha már unod a felfokozott tempót, egy golfkört játszani egy kis trükközéssel tényleg szórakoztató lehet.

Ami zavaró – Az irányítás

Különösen a tenisz és a kosárlabda játékmeneténél érződik, hogy az irányítás nem igazán találja el a ritmust. A játékosok lassan mozognak, és ha egy-egy fontos helyzetben nem érzed pontosan, mikor kell megnyomni a gombot, akkor simán lemaradsz. A tenisz például egy rakás frusztrációval küzd, mivel a találatok pontossága gyakran teljesen véletlenszerű, és az egész játék mechanikája nem igazán illik a karakterek dinamikus természetéhez.

Multiplayer? Talán

A Looney Tunes: Wacky World of Sports igazi erőssége a helyi multiplayer lehetőség, de csak ha nagyon kedveled a társaságot. Négy fős helyi kooperatív módban a szórakozás fokozódhat, ha igazán rossz AI-val küzdesz, és mindenki a saját szórakoztatására dobálja a tortákat és súlyzókat. De ha online játékra számítasz, akkor csalódni fogsz, mert nincs online mód, és a játék az offline multira épít.

Miért nem lehetett volna jobb?

Összességében a Looney Tunes: Wacky World of Sports egy szórakoztató, de túlságosan korlátozott élmény. A karakterek visszahozása, a szórakoztató hangulatok és a jó zene mind a franchise rajongóinak kedvez, de a játékmenet olyan hibákat tartalmaz, amikből nem igazán lehet kijönni. Ha emlékszel a régi klasszikusokra, akkor itt egy picit úgy érzed, mintha minden, amit szerettél volna, nem lett volna teljesen jól megvalósítva.