Just Dance 2018

Ugyanaz a tánc, letisztultabb csomagolásban

Kezdjük az elején: ez ugyanaz a Just Dance, amit évek óta ismerünk. A képlet nem változott, a képernyőn fut a koreográfia, én pedig próbálok nem teljesen hülyét csinálni magamból a nappali közepén, miközben pontokat gyűjtök az ötcsillagos értékelés felé. Kontroller a kézben, kanapé mögött fél szemmel figyelő családtagok – ez a játék pontosan erre a szituációra van kitalálva.

Ami viszont feltűnt, hogy idén mintha visszavettek volna a tavalyi rész túltolt őrületéből. Kevesebb az indokolatlan baromság, több a letisztult, „csak táncoljunk” hangulat. Nekem ez kifejezetten jól esett. Olyan érzésem volt, mintha a sorozat végre kinőtte volna a bohóckodást, és egy kicsit komolyabban venné magát.

Flow van, tempó van, meglepetés kevés

A tartalom fokozatosan nyílik meg, ami az első pár szám után kifejezetten motiváló. Amikor a negyedik tánc után hirtelen rám szakad egy csomó új dal és mód, az elején tényleg azt éreztem, hogy „na, ez igen”. Aztán hamar kiderül, hogy ez az élmény kissé csalóka.

A mojo-rendszer – az a bizonyos pörgetős masina – jópofa, rövid szüneteket ad, és ad egy kis plusz célt a táncoknak. Nem világmegváltó, de működik. A Dance Lab is kellemes meglepetés volt: hülyéskedős, de kreatív, és végre nem érzem azt, hogy csak időhúzásból van benne. A Fitness Mode továbbra is korrekt, a World Dance Floor pedig hozza a kötelező online versengést.

Switchen a legjobb formájában

A Switch-verzió egyértelműen az egyik legerősebb. A Joy-Con HD Rumble-je meglepően sokat dob az élményen: amikor a basszus szó szerint lüktet a kezedben, könnyebb ráérezni a ritmusra. A Double Rumble kétkezes megoldása elsőre furán hangzik, de hamar természetessé válik, és egy picit új színt visz az ismerős koreográfiákba.

A „Kids” szekció is jó döntés: nem erőltetett, nem kínos, egyszerűen csak érthető és biztonságos a kisebbeknek. Látszik, hogy ez a rész nem összecsapott melléklet, hanem tudatosan lett kialakítva.

És akkor jön a hidegzuhany

A gond ott kezdődik, amikor lejár a Just Dance Unlimited próbaidőszaka. Amíg él az előfizetés, a játék szinte tobzódik a tartalomban, régi slágerek, korábbi részek kedvencei, minden kéznél van. Aztán egyik napról a másikra hirtelen üresnek érződik az egész. Ami marad, az korrekt, de messze nem elég ahhoz, hogy indokolja a teljes árat.

A dalválaszték alapból erős, tipikus slágerlista Ed Sheerantől Beyoncéig, néhány váratlanabb húzással, de az igazi változatosság egyértelműen az előfizetés mögé van zárva. És itt billen meg az egész: a Just Dance 2018 valójában nem egy teljes játék, hanem egy nagyon jól működő alap egy fizetős szolgáltatáshoz.

Végszó

Ez a rész nem az új belépőknek szól. Sokkal inkább azoknak, akik eddig is Just Dance-eltek, és hajlandók hosszabb távon is beletenni pénzt és időt. Ebben a formában viszont az egyik legletisztultabb, legjobban kezelhető epizód lett, amihez bármikor vissza lehet térni egy gyors táncra. Csak tudni kell, mire fizetünk be.