Jumping Joe & Friends

Pedig a QubicGames múltja alapján ennél jóval többre is képes. Itt viszont mintha csak kipipáltak volna egy „még egy portot” a naptárban.

Ugrás. Ugrás. Ugrás. Vége.

A játék alapötlete egyetlen mondatban összefoglalható: ugrálj felfelé, ameddig csak tudsz. Platformról platformra, kerülve fogaskerekeket, tüskéket, denevéreket, és persze az alulról kúszó lávát. Ha félreugrasz, véged. Ha hozzáérsz valamihez, véged. Ha a kamera kibabrál veled, akkor is véged.

Ez egy az egyben a Doodle Jump receptje, csak annak bája és kreativitása nélkül. Nem véletlen: az eredeti Jumping Joe mobilon free-to-play cím volt. A Switch-verzió gyakorlatilag egy felturbózott átirat, némi extra móddal és feloldható tartalommal.

A grind hamar bekopog

Az első pár menet még kifejezetten addiktív. Rövid körök, gyors újrakezdés, az „még egy próbát” érzés működik. Aztán gyorsan elérkezik az a pont, amikor világossá válik, hogy ennyi volt.

Új módokat – hero mode, race – csak akkor nyitok meg, ha:

• adott idő alatt elég pontot szerzek, vagy
• hosszasan farmolom a játékbeli valutát ugyanabban az arcade módban.

A gond az, hogy ezek az extra módok nem adnak új élményt, csak minimális variációt. A karakterek speciális képességei (bomba, gyorsítás, stb.) sem változtatják meg érdemben a játékmenetet, legfeljebb kicsit tovább húzzák az elkerülhetetlen bukást.

Amikor a frusztráció átveszi az irányítást

A nehézség növekedése sem okos, sem elegáns. Több akadály, több ellenség, és egy kifejezetten rosszindulatú kamera, ami képes úgy pozicionálni magát, hogy nem látom időben, mire kellene reagálnom. Itt válik az egész élmény addiktívból idegesítővé.

A játék nem arról szól, hogy „majd egyszer sikerül”, hanem arról, hogy soha nincs igazi siker. Gyűjtöm a gemeket, feloldok dolgokat, de nincs valódi jutalomérzet. Minden run ugyanúgy végződik, csak másodpercekkel később.

Multiplayer: az egyetlen kapaszkodó

A legjobb része kétségkívül a lokális multiplayer. Egytől négy játékosig, közös képernyőn, állítható körökkel, idővel, életekkel. Itt legalább bekerül az a faktor, amit egyedül nem tud a játék: más emberek.

Barátokkal, családdal el lehet lenni vele egy darabig, főleg gyerekekkel, de még itt sem érzem azt, hogy hosszabb távon visszahúzna. Online nincs, leaderboard sincs – egyedül a kanapén működik.

Technikai minimum, semmi több

Pozitívum, hogy a játék gyorsan indul, stabilan fut, és az irányítás pofonegyszerű: bal vagy jobb gomb = balra vagy jobbra ugrás. Ennyit tud, ezt jól csinálja.

A vizuális világ viszont kimerül színes formákban, egyszerű menükben és funkcionális, de fantáziátlan dizájnban. A hangzás még gyengébb: egyetlen magas hangfekvésű zene loopol végig, mellé egy visszaszámlálás-effekt, ami kísértetiesen emlékeztet a Mario Kartéra. Ennyi.

Zárás

A Jumping Joe & Friends nem rossz játék – csak nem érdemes vele időt tölteni, ha van bármi más a közelemben. Egy alapmechanikára épül, amit soha nem bont ki, soha nem fejleszt tovább, és végül önmaga paródiájává válik.

Látszik rajta, hogy mobilról jött, és azt sem titkolja. Gyerekeknek, pár gyors multiplayer körre még elmegy, de a QubicGames-től ennél láttunk már sokkal jobbat. Ez most inkább az Astro Bears Party vonal, nem a Robonauts.

Összegzés

Egy újabb cím, ami eltűnik az eShop alján – és nem véletlenül.

Értékelés: 4 / 10