Islets

Nem mindennapi élmény, amikor egy játék olyan világba kalauzol, ami a pixelművészet és a mesélés határvonalán egyensúlyoz. Az Islets pontosan ezt teszi: elragadóan festett tájak, varázslatos hangulat, és egy kis patetikus kaland, amiben mindent újra felfedezhetsz. A Metroidvania műfaj igazi szerelmesei számára már az is ígéretes, hogy egy viszonylag friss cím ennyire bátran nyúl vissza a klasszikusokhoz. Azonban, mint minden jónál, itt is van néhány dolog, amit érdemes észben tartani, mielőtt teljesen elmerülnél benne.

A játékélmény

Felfedezés, mint fő cél

Az Islets valódi ereje a világában és a felfedezés élményében rejlik. A történetben Iko, a kis egér, épp abban a szakaszban van, hogy összekapcsolja a szétszakadt szigeteket, és miközben ezt teszi, hatalmas térképeken barangolhatunk. A játék kezdetben egy egyszerű célnak tűnik – fedezd fel a világot és kapcsolj össze szigeteket –, de ahogy haladsz előre, egyre inkább rájössz, hogy itt valójában a közönséges Metroidvania mechanikák mellé egy komoly felfedezői vágy is társul.

Bár a világ óriási és szabadon bejárható, a játék egyértelműen vezeti a történetet, és bár nem kínál túl sok irányítást, ösztönöz arra, hogy merülj el a felfedezésben. A térkép használata azonban elég költséges, mert minden irányjelzőt külön kell megvásárolni egy boltban, ami kicsit frusztrálóvá válhat, főleg, hogy a játék nem ad túl sok támpontot, hogy éppen hol is kellene lenned.

Visszajárás és ismétlődő felfedezés

Mivel a világ elég nagy és a térképen való visszajárás elkerülhetetlen, a játékmenet egy kicsit monotonná válik. Iko különböző képességeket szerez, amik lehetővé teszik a korábban elzárt helyek felfedezését, de a folyamatos oda-vissza járkálás elég hamar kimerítheti a türelmet. Az előrehaladás tempója is lassú, mivel a teleportálási lehetőségek nem túl gyakran vannak elérhetőek, így rengeteg időt töltesz utazással, miközben az igazi élmény inkább a harcokban vagy a felfedezésben rejlik.

Képességek, harcok és a plane-szegmensek

A harcok érdekesek, de nem mindent meghatározóak. Ahogy Iko újabb és újabb képességeket szerez, a harcok szórakoztatóak és változatosak maradnak, de nem annyira kihívást jelentőek, mint mondjuk egy klasszikus Metroidvania játékban. Az igazi változást a repülőgépes szegmensek hozták, amik bár viszonylag rövidek, mégis képesek voltak egy új dinamizmust adni a játékélményhez. A harc a levegőben nemcsak szórakoztató, de praktikus is – az új fejlesztések révén a repülőgépes szakaszok az egyes boss harcok előtt jó edzésként szolgálnak.

A grafika és hangulat

A grafika igazi erőssége az Islets-nek, és itt nem csak arról van szó, hogy „szép”, hanem hogy a játék valóban elbűvölő. A festett háttérvilágok olyan részletességgel vannak kidolgozva, hogy nem tudsz nem elmerülni bennük. A zenei aláfestés szintén kiválóan illeszkedik a történethez, fokozva a hangulatot. A világ és a hangok valóban képesek elrabolni a figyelmed, és sokszor elfeledkezhetsz a játék mechanikai korlátaival kapcsolatos frusztrációkról.