Human: Fall Flat

A pofonegyszerű feladat, ami nem annyira egyszerű

A játék alapötlete egyszerű: irányíts egy félformátumú, gumiszerű emberkét, Bobot, és vidd el a kijáratig. Persze a "kijárat" nem mindig ott van, ahol keresnéd, és a környezet sem éppen segít neked a küldetésben. Az első lépésben bevezetnek a játékmenetbe, ami egyből elárulja, hogy itt nemcsak a cél számít, hanem az is, hogyan érsz oda. Bob mozgása egy igazi alkoholista parkour, amiben minden egyes ugrás és karcsapás komikus következményekkel járhat.

Miközben Bob mozdulatait irányítod, az egész valahogy… nos, kicsit szétesik. Nem arról van szó, hogy nem érzed a kontrollt, de itt tényleg minden egyes mozdulatnak megvan a maga sajátos fizikai hatása. A karjaid, amelyek az irányítással aktiválódnak, egy pillanat alatt összegabalyodnak, elkapnak valamit, amire nem is számítasz, és az egész nyújtott hatású, hülye fizika valóban a játék legnagyobb vonzereje.

A fizikai komédia

A játék fő vonzereje mégis nem más, mint a fizikai komédia. Az egész játék olyan, mintha Bob éppen egy hülye bűvészmutatvány közepén lenne, ahol a trükk mindig félresikerül. Akár a legapróbb feladatot próbálod megoldani, mint például egy ajtó kinyitása, mindig ott lesz valami váratlan buktató. Aztán elérkezik az a pillanat, amikor a következő kihívás a "hogyan jussunk át egy szakadékon" kérdésre próbál választ adni, de az egyetlen út a sziklákról való balanszírozás, amit egy felbillent Bobbal kell megoldanod. Egyszerűen imádom, ahogy a fizikai akadályok nemcsak egyesítenek a térben, hanem egy olyan gyönyörűen abszurd élményt adnak, amit csak ebben a játékban élhetsz át.

A kooperatív móka – sokkal jobb, mint bármi más

És akkor elérkezik az a pillanat, amikor felbukkan a kooperatív játékmenet. Az egyedüli játékos élménye megfelelő, de ahol a móka igazán elszabadul, az egy másik Bob társaságában van. Képzeld el, hogy két szilárd elméjű idióta próbálja megoldani a lehetetlen feladatokat, és mindkettő saját módszerével. Az egész játék egy folyamatos kísérletezés és egy sor teljesen abszurd megoldás, ahol szinte mindenre nyitottan reagálsz, de sosem tudod, mi következik. Az egyik Bob a sziklák tetejére mászik, a másik közben egy kocsit hajt, és bár a cél ugyanaz, hogy elérjük a kijáratot, mindkét játékos mindent megtesz, hogy a másiknak keresztbe tegyen. Na, ez az igazi móka.

A nehézségek és a zűrös kamera

A kooperatív játék ugyan szórakoztató, de nem mentes a problémáktól. A képernyő osztott módban működik, és bár több embert is játszhatsz, az online multiplayer hiányzik, amit sajnálatos módon nem pótolhat semmi. Még a split-screen is korlátozott, ami bizonyos esetekben kényelmetlen lehet, főleg ha három-négy játékos lenne a képernyő előtt. Mindezt tetézi egy botladozó kamera, ami néha a legjobb pillanatokban is zűrös helyzeteket eredményezhet. A látvány minimális, az "unfinished" stílus pedig olykor nem is biztos, hogy illik a játékhoz, de nem ez a legfontosabb. A mozgás és a fizika az igazi élmény.