Hero Must Die. Again

A történet: Még egy utolsó kör, utolsó esély

A történet azonnal szembesít minket a főhős halálával, aki egy olyan küldetés végén bukik el, amit már elvileg teljesített: legyőzte a sötét urat. Ám egy angyal ad neki egy öt napos haladékot, hogy visszatérhessen, és megnézhesse a világot, amit megmentett. Az alapfelállás tehát egy érdekes csavart ad a klasszikus hős-történeteknek, ahol nem a legyőzhetetlen főszereplő küzd végig a világot, hanem épp az, aki mindent már elért, de most lassan elveszíti mindazt, amit egyszer elnyert. Az idővel való játszadozás – ami a játék egyik főmechanikája – igazán izgalmas alapot ad a játéknak.

Játékmenet: Készítsd a stratégiát, mert az idő egyre fogy

A játékmenet elsőre szokványosnak tűnik: klasszikus JRPG elemek, amelyekben végigjárhatjuk a fantasy világot, legyőzhetjük a szörnyeket, és kincseket gyűjthetünk. A különbség, hogy a főhős nemcsak hogy már a végjátékban van, hanem a játék során folyamatosan veszít a képességeiből, a varázslatai egyre gyengébbek, és az ereje is csökken. Az idő, amit minden egyes lépésünkkel elhasználunk, folyamatosan figyelmeztet minket arra, hogy nem tarthatunk örökké a csúcsformában.

A harcok igazi kihívást jelenthetnek, mivel a hagyományos RPG-elemek (támadás, védekezés, varázslatok) mellett az idő és a megfelelő stratégia kiválasztása a legfontosabb. Ahelyett, hogy csak a "másodperceken" belül meghozott döntésekre koncentrálnánk, folyamatosan mérlegelnünk kell, hogyan osszuk be a rendelkezésünkre álló időt, mikor pihenjünk, mikor vállaljunk be egy-egy veszélyesebb kalandot, vagy mikor gyűjtsük össze a szükséges információkat.

Az Ambition of the Slimes-hoz hasonlóan, itt is a "válaszd ki a szinted" világ térképen közlekedünk, de a valóságban az egyes szintek valóban úgy hatnak, mint egy szabadon felfedezhető világ, amit egy-egy döntés alakít.

Az idő, ami mindent eldönt

A legnagyobb erőssége a játéknak az, hogy valóban érezzük a feszültséget: ha sok időt pazarolunk a felesleges dolgokra, azonnal hátrányba kerülünk, és elérhetjük azt, hogy a végén nem leszünk képesek elérni a végső céljainkat. Az időt közvetlenül az egyes akciók határozzák meg, az útvonalválasztások, a harcok, a beszélgetések mind a rendelkezésünkre álló napokat csökkentik, és mivel nem mindent lehet teljesíteni, lehetőségünk van "pazarolni" az időt más, szórakoztató, de kevésbé fontos dolgokra. Még akkor is, ha teljesen nem tudjuk irányítani a végső sorsunkat, a döntéseink a játékmenet feszültségét és dinamizmusát folyamatosan fenntartják.

Vizuális megvalósítás: Szép, de semmi extra

A Hero must die. again vizuálisan tiszteletteljesen visszanyúl a retro RPG-k világába. A játék szép, tiszta grafikával rendelkezik, de valahol a „klasszikus” stílus mégis kicsit alulmarad, ha a mai szép, modern grafikákat nézzük. A harcok és a tájak nem kiemelkedők, de képesek megteremteni a hangulatot, amit egy ilyen világ megkíván. A dungeons és egyéb területek inkább praktikusak, mint szemet gyönyörködtetőek, de elég jól illenek a történethez és az atmoszférához.

A zene viszont szépen aláfest, bár a repetitív dallamok hosszú távon valóban egy kicsit unalmassá válhatnak. Ugyanakkor a játék tempója elég gyors, és a különböző világok közötti átmenetek is jól le vannak fedve, hogy sose érezzük túl unalmasnak a helyszíneket.

Összegzés: Egy különleges élmény, ami mindenkinek másképp ad

A Hero must die. again egy olyan JRPG, ami nemcsak hogy más megközelítést ad, de sikeresen játszik a játékos idejével és döntéseivel. Ha valaki keres egy kihívást, egy szokatlan mechanizmust, amit minden egyes döntés súlya kísér, akkor bátran vágjon bele. Azonban a játék nehézsége és az idő szűkössége sokszor frusztráló lehet, így ha valaki nem szereti a keményebb, lassan építkező játékélményeket, akkor könnyen elakadhat.