Hand of Fate 2

Egy élő társasjáték a képernyőn

A Defiant Development folytatása egy olyan alapötletre épül, amit az első rész már elég jól bejáratott: ott ül velem szemben a Dealer, és kártyáról kártyára rakja elém a sorsomat. Olyan ez, mint egy „válaszd a saját kalandod” könyv, csak itt a lapok szó szerint az asztalon hevernek. Fegyverek, küldetések, ellenfelek, morális dilemmák – minden egy-egy húzás, és soha nem érzem azt, hogy két menet ugyanúgy alakulna.

Van ebben valami nagyon ismerős érzés. A Fighting Fantasy és a Sorcery! könyvek jutottak eszembe, amikor gyerekként dobókockával döntöttem az életemről, és itt is pontosan ez történik. Segítek a bajba jutott utazóknak, vagy inkább továbbállok? Megmentem a leányt, vagy gyanakszom, hogy csapda? Nincs jó vagy rossz döntés, csak következmény – és a Hand of Fate 2 ebben kifejezetten kegyetlenül őszinte.

Amikor a kártyák életre kelnek

Aztán persze jön a harc. Egy pillanat alatt beszippant egy időörvény, és már ott is vagyok a saját paklimból felépített történet közepén. Kardcsapások, kitérések, parádék – az akció sokkal feszesebb és súlyosabb érzetű, mint az első részben volt. Minden ütésnek van „hangja”, minden hiba fáj.

Ami különösen tetszett, hogy az életerő itt tényleg számít. Nincs reset minden összecsapás után, a sebek velem maradnak, és ha felelőtlen voltam, annak később is megiszom a levét. Emiatt ritkán rohanok bele harcba gondolkodás nélkül. Harc előtt fegyvert váltok, artifact kártyákat pakolok be, csapdákat készítek – ez az apró előkészület rengeteget hozzáad a feszültséghez.

Társak, akik nem harcolnak helyettem

Útközben társakat is toborozhatok, akik nem állnak be mellém kaszabolni, de a képességeik aranyat érnek. Malaclypse volt az első igazi „aha” pillanatom: egy gombnyomásra aktiválható pajzs, ami konkrétan életeket ment. Más társak agresszívebbek, megint mások inkább védekezésre játszanak, de mindegyikük képes teljesen átbillenteni egy-egy összecsapást. Jó érzés, hogy nem statiszták, hanem tudatos döntések eredményei.

Mindenből egy kicsi – és mégis működik

A Hand of Fate 2 legnagyobb trükkje az, hogy mennyi mindent zsúfol egybe anélkül, hogy szétesne. Kockadobásos próbák, mintha egy Dungeons & Dragons esten lennék. Élelemmenedzsment, ami legalább olyan fontos, mint az arany. Pakliépítés, narratív döntések, valós idejű harc – normál esetben ez káosz lenne, itt viszont meglepően egységes élménnyé áll össze.

Technikailag a Switch-verzió szinte végig stabil. Néha érezni egy kis megtorpanást, amikor a Dealer asztalától átváltok harcba, és a folyamatosan kommentelő Dealer néha akkor is beszól, amikor inkább olvasnék. Ezek apró zökkenők egy egyébként nagyon sima utazásban.

Zárás

A Hand of Fate 2 szinte besorolhatatlan – és pont ettől működik ennyire jól. Pakliépítés, RPG, akció, társasjátékos hangulat egy csomagban, ami Switch-en különösen otthon érzi magát. A harc élvezetes, a döntéseknek súlya van, a kaland pedig mindig egy kicsit más arcát mutatja. Sokáig váratott magára ez a port, de megérte kivárni. Ha szereted azokat a játékokat, amik nem félnek mást csinálni, akkor ennek ott a helye a digitális könyvtáradban.