Grapple Dogs: Cosmic Canines

A kutyák végre a világűrbe mennek

A történet maga nem egy nagy dráma: miután legyőzte a robot Nult, Pablo, a grappling hookos kutya, egy új kalandba csöppen, amiben egy gonosz istenféle lény, Vyr akarja elpusztítani az egész multiverzumot. Hogy megakadályozza a világvégét, neki és társának, Lunának (aki ugyebár egy másik grappling hookos kutya, csak egy kicsit durvább) össze kell szedniük a törött Allkrystalt. Egyszerű, de hatékony felállás. És hát, azt hiszem, a karakterek közötti interakciók teszik igazán szórakoztatóvá ezt a sztorit. Luna igazi "nem érdekel semmi"-típus, míg Pablo jókedvű és optimista, így remek kis ellentétet alkotnak. Amikor azt mondom, hogy ezt a két kutyát imádni fogjátok, akkor az nem egy üres szlogen, hanem az egész játék egyik legfontosabb vonzereje.

A játékmenet? Igazi platformer édes álom

Ha valaki egy egyszerű, de pörgős platformert keres, amit nem egy rakás menü és félórás tutorial lassít le, akkor ne keressen tovább. A Grapple Dogs hozza a régi szép idők platformereit, azoknak a játékoknak a hangulatát, amik a Game Boy-on pörögtek és elvarázsoltak minket. A pályák simán és gyorsan pörögnek, de sosem unalmasak. Különösen a karakterek mozgáskészlete hoz egy kis frissességet, amit a legjobb régi klasszikusok is mindig jól alkalmaztak.

Pablo és Luna egy-egy karakteres mozdulattal különböznek egymástól. Luna közvetlen, fegyveres harcban is otthon van, míg Pablo inkább a grappling hookot és a gyors támadásokat használja, hogy feldobja a játékmenetet. Az egyes pályákra jellemző újabb és újabb ötletes mechanikák rendre felfrissítik a játékot: például amikor Luna egy gránátvetőt kap, és a lőtt pontokon újabb mászási lehetőségek nyílnak, vagy amikor Pablo egy zenei alapú, ritmusra változó pályán pörög át.

Ne csak futkározzunk!

Ha valaki tényleg be akarja fejezni a játékot, annak a gyűjtögetésre is figyelnie kell. Minden pályán három drágakő és egy rejtett láda található, amiben valami új, szép dolog van. Az ilyen típusú játékok legnagyobb ereje, hogy nemcsak a gyors, pörgős szakaszokkal hálálják meg a fáradságos munkát, hanem rengeteg rejtett részlettel is. Ezúttal nincs az a "minden gyümölcsöt össze kell gyűjteni" megoldás, amit az első részben megszokhattunk. Most már a gyümölcsöt elvihetjük egy boltba, ahol új ruhákat és életet vásárolhatunk belőle. Egy kis egyszerű, de szórakoztató rendszert kaptunk ezzel, ami biztosítja, hogy ne csak az alapjátékot pörögjük, hanem élménydúsan válogassunk ki dolgokat.

A világ, amit imádni lehet

A játék világának megjelenése egy igazi vizuális öröm. Minden egyes szint más és más stílust képvisel, de minden egyes helyszín felismerhető, és a karakterek is úgy néznek ki, hogy szívesen lépkednénk a pixeljükre. Az egyes világok, mint a vízáztatta pokol vagy a neonfényes jövőbeli majom-útópiák, egy-egy kis önálló festményként funkcionálnak, és mindegyik egy-egy emlékezetes darabja a játéknak. Mindezt egy igazán kellemes, popzenei hatású soundtrack kíséri, ami ugyanúgy illik a játék tempójához, mint a cselezés vagy a felfedezés.

Mi is az, ami nem működik?

Hogy ne legyünk teljesen elfogultak, egyetlen apróságot meg kell említenem: néhány pillanatban csend van, és nem a jó értelemben. Akadnak olyan szakaszok, amikor egyszerűen nincs zene, vagy mikor belépsz egy boltba, és valahogy az egész menü úgy tűnik, mintha elfelejtette volna, hogy hangot is adhatna. Ha nagyon akarom, azt mondhatnám, hogy kicsit zavaró, de összességében inkább csak apróbb hibák, amit gyorsan el lehet felejteni, ahogy elkezdesz ugrálni és felfedezni.

Összegzés

A Grapple Dogs: Cosmic Canines egy olyan folytatás, ami bőven túlmutat az előző rész szórakoztató voltán, és az igazi platformer élményt egy szinttel magasabbra emeli. Ha szereted a jól megtervezett pályákat, változatos játékmenetet és egy-egy régi szép platformer ízét, akkor ezt a játékot nem szabad kihagynod. Még ha nem is vagy nagy kutyás rajongó, akkor is garantált, hogy szórakoztatni fog.