Floor Kids

Ez egy szerelemprojekt, és ez minden képkockáján érződik. A montreali JonJon (animátor, egykori bboy) és Kid Koala (Deltron 3030, Gorillaz) nem ritmusjátékot akart csinálni, hanem egy digitális breaktánc-élményt. És ami a legszebb: ez nem művészkedés a játék rovására. A Floor Kids egyszerűen brutálisan jó érzés.

Utca, cipher, Peace Summit

A Story mód egy városi zarándoklat: garázsból indulunk, és szépen haladunk a végső összecsapás felé, a Peace Summitig. Nyolc karakter közül választunk induláskor, a többieket pedig menet közben szedjük össze, ahogy egyre jobb pontszámokat hozunk.

Minden helyszín – metró, arcade, bolt – egy break battle színtere, három zenével, és a cél az, hogy minél több koronát (max. ötöt) gyűjtsünk. Ez elsőre klasszikus pontvadászatnak hangzik, de a Floor Kids esetében a pontszám nem kényszer, hanem visszajelzés. Nem azt érzed, hogy „jól nyomtam a gombot”, hanem hogy jól táncoltam.

Ritmusjáték? Igen is, nem is

Papíron ez ritmusjáték. A gyakorlatban inkább olyan, mintha a Tony Hawk’s Pro Skater találkozna egy verekedős játékkal – ellenfél nélkül.

A számok verse–refrén struktúrában épülnek fel. A refrének klasszikusabbak: gombkombók, tempó, gyors reakciók. A versek viszont teljesen szabadok. Van egy alapritmus, amit tartani kell, de azon belül azt csinálsz, amit akarsz. Ez az a pont, ahol a játék átvált „játszásból” flow-ba.

A mozdulatok négy fő csoportba esnek:

• Top Rock – álló mozgások, alap emelés
• Down Rock – talajmunka
• Power – pörgések, windmill, headspin
• Freeze – kitartott pózok, egykezesek, air chair

Pár perc kell, mire összeáll az irányítás, de amikor igen, onnantól eltűnik a kontroller. Nem kombókat nyomsz, hanem reagálsz a zenére. Előre bufferelt mozdulatok, hosszú kitartások, gyorsított pörgések – és közben figyelsz, nehogy elrontsd, mert a padlón landolás itt tényleg fáj.

Saját stílus, saját pontszám

A pontozás zseniális, mert nem egyetlen ideális megoldást jutalmaz. Öt szempont alapján értékel:

• Funk – időzítés
• Flavour – változatosság
• Flow – megszakítás nélküli mozgás
• Fire – közönségkérések teljesítése
• Flyness – kitartások, pózok, hopok

Ez tényleg olyan, mint a Tony Hawk legszebb pillanatai: minél tovább tartod életben a vonalat, minél merészebb vagy, annál nagyobbat szól. És ami fontos: nem ugyanúgy táncolunk jól. Minden karakter más mozdulatkészlettel és kombókkal dolgozik, így mindenkinek megvan a maga „mainje”.

Karaktertanulás, mint egy fighting game-ben

Új táncosokat koronákkal és karakterkártyákkal oldasz fel. Végig lehet vinni a sztorit egy figurával is, de a játék igazi mélysége akkor jön elő, amikor elkezdesz visszamenni régi pályákra új arcokkal.

Ez megint csak egy verekedős játékra emlékeztet: tanulod a karaktert, érzed a ritmusát, rájössz, mire erős. Nem kötelező, de baromi addiktív.

Versus mód – adja magát

Kétfős battle mód is van, és természetesen fantasztikus. Felváltva táncoltok a versekben, a refrének egyszerre mennek, a Joy-Con meg tökéletesen alkalmas erre. Kár, hogy a Story mód nem játszható kooperatívan, mert a játék könyörögne érte – de amit kapunk, az így is bőven elég ahhoz, hogy buli legyen belőle.

Stílus, ami mindent átitat

A rajzolt, vázlatos grafika tele van élettel. Nem sima, nem steril, hanem flipbook-hangulatú, minden kockán érződik a kézi munka. Nézni is öröm.

És a zene. Kid Koala instrumentális hiphopja nem csak aláfestés, hanem a játék lelke. Vinyl sercegés, scratch, lüktetés – tényleg olyan, mintha egy DJ élőben keverné alád a szettet. Az egész játék ettől válik egységgé: a menük, a navigáció, még a HD Rumble is a beathez igazodik.

Zárás

A Floor Kids ritka darab. Nem akar mindenkihez szólni, nem magyarázza túl magát, és nem fél attól, hogy szabadságot adjon. Itt nem azt tanulod meg, mikor kell megnyomni a gombot, hanem azt, hogyan engedd el magad a zenében.

Flow, kreativitás, stílus – ezek nem üres szavak itt, hanem ténylegesen megélt élmények. Ha valaha is érdekelt a break, vagy csak szeretnél egy ritmusjátékot, ami végre nem korlátoz, a Floor Kids kihagyhatatlan.