Johnny Turbo's Arcade: Express Raider

Két világ egy játékban

A Express Raider annyira egyszerű és nagyszerű, hogy rögtön kétféle élményt is kínál. Az első, és talán legjobb része, a verekedős szakaszok, ahol szétverhetjük a város mindenféle kóbor banditáját, banktöltőt és egyéb szörnyűségeket. Ha a vadnyugatot megélted volna valaha, akkor itt most tényleg úgy érezheted magad, mint egy western film hőse – a képernyőn pörögnek a látványos ütések, rugások, és az a fajta testi kontaktus, ami tisztességesen felér egy Kung-Fu Master élménnyel. Akárhogy is, az egész rendszer jól működik: ütés, rúgás, egy-két mozdulat, és már el is intézted a kis banditát. Ez a rész igazán addiktív, és bár a játékmenet nem bonyolult, igazán szórakoztató, hogy a szintet végigverve végre feljuthass a vonat tetejére.

Azonban nem lehet minden csillogás, mert a vonatos részek némileg lelassítanak, és más irányba terelik a játékmenetet. Itt jön a lőszer: egy igazi puskát kapsz, amit a vonat tetején lovagolva használhatsz. A célzás nem az igazi, a szükséges keresztvonalat valószínűleg az eredeti verzióban használták, de a Switch verzióból valahogy kihagyták – ami egy kisebb csalódás. Mégis, mikor sikerül egy jól irányzott lövéssel levadászni a csúnya madarakat vagy a pénzes zsákokat, akkor egy pillanatra nem is bánod a kissé zavaró célzást. A shooting részek tehát nem rosszak, de sokkal inkább zökkentenek ki a harcos részekből, mintsem hogy igazán hozzáadjanak a játékélményhez.

A vadnyugat újraértelmezése: egyszerű, de nagyszerű?

A grafika és az emuláció – hát, ezt nem nevezném ragyogónak. A képi megjelenítés nem igazán hozza a várt minőséget. Az éles, pixeles látványt imádó emulátoroknak nem fog tetszeni, hogy a grafikus szűrők miatt a játék egy kissé elmosódott. Érdekes módon a zenék és a hanghatások mintha jobban kifejezik a vadnyugati hangulatot, mint maga a látvány – de hát, a régi arcade játékok eleve nem arról szóltak, hogy grafikailag bármelyik modern AAA játékot utolérjék.

A legnagyobb problémát azonban a framerate ingadozása jelenti, amit egyes szakaszoknál lehet észrevenni. Főleg a lövöldözős részeknél érződik, amikor a szórakozás egy pillanatra megakad, és a játék tempója egyértelműen visszaesik. Ha már régebben is játszottál a klasszikus verzióval, akkor az elmaradt célkereszt biztosan feltűnik, és az egész lövöldözős rész egy kicsit más, mint amit megszoktál.