DreamWorks Dragons: Dawn Of New Riders

Aztán kiderült, hogy a Dragons: Dawn of New Riders nem akar többnek látszani annál, ami. És pont ettől működik.

Játékmenet – dungeon crawler kezdőknek

A Dawn of New Riders egy felülnézetes akció-kaland, erősen dungeon crawler beütéssel. Ha nagyon le akarnám csupaszítani: Diablo light, minden sallang nélkül. Nincsenek skillfák, nincsenek XP-számolgatások, nincsenek végtelen statisztikák. Ehelyett van mozgás, harc, puzzle, és egy folyamatos előrehaladás, amit nem akasztanak meg menük és rendszerek.

És ez egy tudatos döntés. Érződik, hogy a játék fiatalabb közönségnek készült – azoknak, akik már túl vannak a LEGO-játékokon, de még nem állnak készen Diablo pokoli színpalettájára és loot-orgiajára. Konzolon, kézben tartva, ez a tempó kifejezetten jól esik.

Történet – jelen van, de nem tolakodó

A Climax Studios nem a harmadik film történetét meséli újra, hanem a második és harmadik rész közé helyezi a sztorit. Új főhősöket kapunk: Scribbles-t, az amnéziás srácot (igen, kötelező klisé), és Patches-t, a furcsa, gyorsan öregedő sárkányt. A cél: megakadályozni egy sárkányrabszolga-összeesküvést, miközben próbáljuk megfejteni, mi a fene történik a pikkelyes társunkkal.

A történet ott van, de nem tolja magát az arcodba. A párbeszédek rövidek, sok minden opcionális tekercsekből derül ki, amiket simán át is ugorhatsz. Ez megint csak egy jó döntés: a játék hagy játszani, nem akar esti mesét felolvasni.

Két karakter, két szerep

Egy gombnyomással válthatsz Scribbles és Patches között, és a felosztás teljesen egyértelmű.

• Scribbles a közelharcos. Kard, pajzs, balta, kalapács – klasszikus arzenál. Van blokkolás, kitérés, támadás, semmi bonyolult.
• Patches a távolsági és az „okos” karakter. Energia-lövedékekkel támad, később jön a jég, tűz és elektromosság.

Ez a kettősség nemcsak harcban, hanem puzzle-ökben is működik. Fagyasztod a tavat, felolvasztod a jeget, árammal aktiválsz kapcsolókat, miközben Scribbles pakolgatja a blokkokat. A fejtörők fokozatosan nehezednek, de sosem válnak frusztrálóvá – pont annyira gondolkodtatnak el, hogy jól essen megoldani őket.

Fejlődés – loot, de kulturáltan

Itt nincs XP-csík és nincs „+1% crit chance” bűvészkedés. Ládatörésből és felfedezésből szerzett alapanyagokat gyűjtesz, amiket aztán NPC-knél beválthatsz: italokra, jobb felszerelésre, fegyverfejlesztésre. Van három speciális artefakt is, amik komolyabban felturbózzák az eszközeidet, de ezek sem igényelnek mániákus grindolást.

Ez az egész rendszer pont annyira mély, amennyire kell, és nem egy grammal sem több. És ez megint csak a célközönséget szolgálja.

Sárkánylovaglás – elszalasztott lehetőség

Papíron repülhetsz is Patches hátán, és bejárhatod a világot. A valóságban ez inkább átvezetés egyik dungeonből a másikba. Nincsenek légi kihívások, versenyek, ellenségek – még a leszállás sem valós idejű. Nyomsz egy gombot, töltés, aztán bent vagy.

Ez fáj egy kicsit. Egy sárkányos sorozatnál ez az a pont, ahol sokkal több lehetőség lett volna. Így inkább funkcionális, mint élmény.

Bosszantó apróságok

Van pár döntés, ami hosszabb távon idegesítő:

• A célzás Patches-szel pontatlan, főleg zsúfolt helyzetekben.
• Az AI-társad simán kapja a pofonokat akkor is, amikor nem te irányítod, és gyakran csak sebnyelőként funkcionál.
• Emiatt rengeteg felesleges gyógyitalt pazarolsz el.

Nem teszik tönkre a játékot, de érezhetően csiszolhattak volna még rajtuk.

Zárás – kinek ajánlható?

A Dragons: Dawn of New Riders nem próbálja újraértelmezni a műfajt, és nem akar nagyot mondani. Ehelyett egy biztonságos, barátságos, jól összerakott dungeon crawler, ami ideális belépő a zsánerbe fiatalabb játékosoknak. Skylanders-rajongóknak kifejezetten jó választás, és a Switch-verzió technikailag is rendben van, kézben és dokkolva egyaránt.

Nem klasszikus, nem kihagyhatatlan – de messze nem az a szégyenteljes licencelt gyorsmunka, amitől tartottam.