Doctor Who: The Edge Of Reality

A Doctor Who és a VR – Ki mondta, hogy átültetni nem nehéz?

Az Edge of Reality alapvetően egy VR-exkluzív játék volt, amit most próbáltak meg hagyományos konzolos élménnyé alakítani. Ez, bár egy kicsit jobb, mint fordítva lenni, mégis mindent elmond a játékról: van egy VR-megvalósítás, ami nagyon jól működik a virtuális valóságban, de amikor a kontrollerekkel és hagyományos játékmenettel próbálják megvalósítani, akkor az egész elég zavaróvá válik. Az első két harmad gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy "fetch quest" típusú kalandban vagyunk, ahol a legtöbb dolog, amit csinálunk, az, hogy tárgyakat keresünk és a történetet követjük.

A problémák még inkább előtérbe kerülnek, ha a játéknak nem a VR-szabadságában, hanem a konzol változatában kell futnia. A Switch verzió különösen gyenge teljesítményt nyújt: miközben néha felugrik 60 fps-re, inkább jellemző a 30 fps, ami gyakran még ennél is alacsonyabb, és a játék vége felé néha már egy számjegyű fps-ek is feltűnnek. Ez még akkor is nagyon frusztráló, ha nem egy reflex-alapú akciójátékról beszélünk.

Mennyire élvezhető a Doctor Who világában?

Ami a legjobban működik, az a sorozat iránti szeretet, ami árad a játék minden eleméből. A hűséges írás, a fantasztikus előadások (Jodie Whittaker és David Tennant), valamint az apró kis Easter egg-ek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ha fan vagy, akkor valószínűleg élvezni fogod a játékot. A Hetedik Doktor ernyője, vagy egy ismerős szeméttelep mind olyan pillanatok, amik kifejezetten örömet okoznak, ha régóta követed a sorozatot.

Azonban hiába a szép szándék, a játékmenetben itt-ott komoly problémák adódnak. A legtöbb időt azzal töltjük, hogy tárgyakat keresgélünk, vagy próbálunk egy-egy adott helyszínt felfedezni, miközben a karakterek (főleg a Cybermanek) folyamatosan fenyegetnek minket. Az igazi akciót és a problémák megoldását inkább a második felvonás hozza el, ahol egy valódi kalandnak tűnő záró szakaszban részt vehetünk. Itt végre olyan dolgokat csinálhatunk, amik nem egyértelműen a VR-hoz kötődnek – és ez az, amit a hagyományos konzolos élmény igazán igényelne.

Túl rövid és technikai problémákkal terhelt

Mindezek ellenére a The Edge of Reality egy kifejezetten rövid játék: ha ügyesek vagyunk, két-három óra alatt befejezhetjük. Ez VR-ra talán megfelelő, de a Switch-es verzió 20 eurós árával nem túl vonzó választás. Ráadásul, ha nem mentettük el megfelelően, akkor akár több órányi haladást is elveszíthetünk, ami nem éppen a legjobb érzés.

A játéknak vannak szórakoztató pillanatai, de a technikai hátterek – mint a borzalmas teljesítmény és a gyakori frusztrációk – elrontják az élményt. A rajongók számára még mindig vonzó, de azok számára, akik nem a sorozat megszállottjai, nem biztos, hogy érdemes belevágni.