de Blob

A világ színezése

A történet egyszerű: a gonosz I.N.K.T. Corporation ellopta Chroma City színeit, és mindent szürkévé változtatott. Te pedig, mint de Blob, egy kis festékkel és sok-sok kreativitással igyekszel visszaadni a városnak a korábbi fényét. Egy szórakoztatóan abszurd alapötlet, ami sokkal inkább a játék élményére koncentrál, mint a mély történetmesélésre. Az elején egy kis animációval indítunk, ami egy minionszerű hangulatot áraszt, és máris ott találjuk magunkat egy színtelen világban, amit nekünk kell visszahozni az életbe.

A játékmenet elég egyszerű, de rendkívül szórakoztató. A cél az, hogy különféle helyszíneken festékkel töltsük fel a város szürke épületeit, fáit, és minden egyes objektumot, amit csak elérhetünk. A festéshez különböző helyekről kell színt gyűjtenünk, és miközben színesre festjük a világot, különféle feladatokat kell teljesítenünk. Itt-ott visszaköszön a repetitív feladatok érzése, de valahogy mindig sikerül új módon megközelíteni őket. Ahogy a festett felületek növekednek, úgy érezhetjük, hogy egyre közelebb vagyunk a célhoz.

A szórakozás ritmusában

A játék tempója egész jól van felépítve: a feladatok fokozatosan válnak egyre összetettebbé, ahogy haladunk előre. A fő szórakozás a festésben és a város színesítésében rejlik, és a játék minden egyes szintjén felfedezhetjük, hogy mennyi mindent csináltunk. Ha szereted a százalékokat és a teljességet, akkor garantáltan jól fogsz szórakozni, hiszen minden szint végén egy összegzést kapsz arról, hogy mennyire sikerült színessé tenned a környezetet.

A játék másik érdekes aspektusa a zene. A zenék nemcsak egyszerű háttérzajként működnek, hanem valóban reagálnak arra, ahogy festünk. Ahogy a világot egyre színesebbé tesszük, úgy a zenék is egyre gazdagabbá válnak, új rétegekkel és textúrákkal. Egy okos, kreatív megoldás, ami tökéletesen illik a játék hangulatához.

Új irány a kontrollerrel

Ami az irányítást illeti, a Wii-s verzió után az irányítás egyszerűsödött. Az eddigi mozdulatokat (például a távirányítós rázásokat) a Switch-en az egyszerű gombnyomások váltják fel. A mozgásvezérlés egyszerű és könnyen megtanulható, de sajnos nem mentes a hibáktól. A kamera mozgása továbbra is lassú és korlátozott, és bár a beállításokban próbálkozhatunk a sebesség növelésével, még így is akad némi zűrzavar, amikor magasabb pontokra kell nézni. A mozgás fizikai érzete is kicsit „levegős”, és a kamera miatt könnyen előfordulhat, hogy elvétjük a célplatformokat. Nem rontja el az élményt, de biztosan jobb lenne, ha ezen javítottak volna.

A színek a képernyőn

A vizuális megjelenés sokkal szebbre sikeredett, mint vártam. Bár nem éri el a Nintendo első partijától megszokott magasságokat, a karikatúraszerű dizájn és az élénk színek igazán kellemesek a szemnek. A Switch képernyőjén különösen jól mutat, és ha kézi módban játszol, még jobban élvezheted. A háttérzene stílusos, és a különböző helyszínekhez illeszkedő dallamok szépen kísérik a játék folyamatát. Egy szórakoztató és kreatív élmény, ami abszolút megállja a helyét a mai napig.