Danganronpa V3: Killing Harmony Anniversary Edition

De kezdjük azzal, amit nem lehet megkerülni: ez egy megosztó játék. Nagyon. Sokakat taszítani fog a direkt alpári stílus, mások eleve kinevetik az ötletet, hogy egy ennyire harsány, trash-es felszín alatt bármi komoly gondolat lapulhat. Én viszont azt éreztem, hogy a V3 valami olyat csinál, amit videojáték ritkán mer: önkritikát gyakorol, méghozzá kegyetlen őszinteséggel. Ez egy önmagára reflektáló, egzisztenciális pofon, ami közben röhögve még repetát is kér.

És igen, ez sokakat fel fog dühíteni. Engem viszont teljesen beszippantott.

Ugyanaz a játék, csak mindenből több

Papíron minden ismerős. Új iskola, új diákok, új Killing Game. Monokuma visszatér, a szabályok hasonlóak, a struktúra változatlan: felfedezés, nyomozás, Free Time, majd az elkerülhetetlen Class Trial. De a V3-ban minden fel van tekerve. Hangulatban, tempóban, ambícióban.

A karaktergárda talán a legerősebb a teljes szériában. Miu Iruma és Kokichi Oma konkrétan leégetik a képernyőt, de igazából nincs gyenge láncszem. Eleinte persze sokan irritálóak, túlrajzoltak – aztán észrevétlenül azon kapom magam, hogy érdekel a sorsuk. Ez mindig is a Danganronpa trükkje volt, de itt működik a legjobban.

A történet nagyjából 40 órás, és ami igazán durva: egy pillanatra sem ül le. Folyamatosan dobja a csavarokat, egyre groteszkebb gyilkosságokat, egyre merészebb narratív húzásokat. Volt olyan pont, ahol csak letettem a kontrollert, és annyit mondtam: „jó, ezt most komolyan meglépték”.

A tárgyalások új szintre lépnek

A Class Trialök mindig is a sorozat szíve voltak, de a V3-ban konkrétan újjászülettek. A legnagyobb újítás a hazugság mechanika. Nem csak Truth Bulletjeim vannak, hanem Lie Bulletjeim is – tudatosan hazudhatok, hogy később bizonyítsam az igazamat. Ez zseniális, és tematikusan is tökéletesen illik a játék mondanivalójához.

A viták sokkal kaotikusabbak lettek. Előfordul, hogy mindenki egyszerre beszél, és nekem kell eldöntenem, kire lövök rá az érveimmel. A Debate Scrum pedig az egyik legjobb minijáték, amit a sorozat valaha kitermelt: gyors, feszült, és tényleg része a tárgyalásnak, nem csak egy oda nem illő ügyességi betét.

Nem minden újítás telitalálat. A Hangman’s Gambit sajnos még mindig itt van, és bár kevésbé idegesítő, továbbra is teljesen felesleges. A Psyche Taxi (Out Run, csak kérdésekkel) elmegy, a Mind Mine pedig kellemes puzzle-variáció, de egyik sem ér fel a tárgyalások valódi drámájához.

Technika, extra tartalom, és még több őrület

Switch-en játszottam, főleg dokkolva. A látvány hatalmasat lépett előre, a karaktermodellek és az animációk végre igazán ütnek. Apró menülassulást tapasztaltam, de ez inkább kellemetlenség, mint valódi probléma.

A fő sztori után pedig… nincs vége. Egy társasjáték-szerű mód, JRPG-s dungeon crawler elemekkel, egy meglepően addiktív kaszinó, és rengeteg unlockolható tartalom vár. Ez messze a legbőkezűbb post-game csomag a sorozat történetében.

Zárás

Nagyon nehéz spoilermentesen elmagyarázni, miért ennyire jó a Danganronpa V3: Killing Harmony. Talán elég annyi, hogy egy olyan játék, amitől eleinte csak vakargatod a fejed, a végére pedig nem akarod elengedni. Provokatív, pimasz, néha szándékosan kellemetlen, és nem fél attól, hogy elidegenítse a közönsége egy részét.

De aki vevő erre az útra, az egy felejthetetlen élményt kap. Egy olyan lezárást, amiről még évek múlva is vitatkozni fogunk.