Corn Kidz 64

A múlt hangulata, új köntösben

A Corn Kidz 64 története annyira egyszerű, hogy már-már retro klisének tűnik: egy kecskét irányítunk, aki egy világvégi faluban próbálja felfedezni, mi történt a körülötte lévő világban. Az alapfelállás ugyan nem túl eredeti (amnézia, vidéki élet, titokzatos ereklyék), de nem is az a lényeg. A játéknak sikerült egy vicces és szórakoztató hangulatot adnia, amiben egy-egy kellemes órát biztosan eltöltesz. Az egész élmény olyan, mintha egy régi, elfeledett platformert találtunk volna, amit valaki nemrégiben porolt le, és elénk tett.

A történet nem a legmélyebb, de kellően szórakoztató ahhoz, hogy egy-egy szintet végigjárva elkapjon a kíváncsiság, hogy mi történik a következő küldetésben. A valódi szórakozást nem a történet adja, hanem az a kalandos és felfedezésre építő játékmenet, ami végigkíséri a karakterünket.

A farmos gyűjtögetés mestersége

A játékmenet szívében egy gyűjtögetős platformer áll, ahol a célunk, hogy a világ minden sarkából összegyűjtsünk különféle tárgyakat. A legfontosabb ezek közül a kockák, melyek XP-t adnak, és ha eleget gyűjtünk belőlük, új területek nyílnak meg előttünk, még több kihívással. A gyűjtögetés önálló élmény, hiszen a környezetben mindig akad egy új felfedezés – egy újabb kocka, egy extra feladat vagy épp egy érdekes kis titok, amit csak akkor találunk meg, ha elég türelmesek vagyunk.

Bár a játék nem valósít meg semmi újat a gyűjtögetős műfajban, mégis élvezetesen és motiválóan van összerakva. A feladatok nem túl bonyolultak, és az egész játékmenet nem fárasztó – mindig van valami érdekes, amit csinálhatunk. Lehet, hogy nem fogja megváltani a platformer műfajt, de elég szórakoztató ahhoz, hogy egy jó pár órát leüssünk vele.

A harc: nem az erőssége, de működik

Seve mozgáskészlete nem olyan változatos, mint mondjuk Mario-é, de ügyesen kihasználja az alapvető mozdulatokat, mint a homing strike és a ground-pound. Bár nem tűnik különösebben bonyolultnak, szépen illeszkedik a játékmenetbe, és a pályák során megjelenő különféle segédeszközök (például ugrós gyűrűk vagy falmászó lehetőségek) még inkább fokozzák a játékélményt.

A harc viszont egy kicsit egyhangúvá válhat. Bár minden karakternek van egy-egy különleges képessége, a gombnyomogatós harc hamar unalmassá válhat, ha nem találkozunk új kihívásokkal. Ez nem azt jelenti, hogy rossz a harcrendszer, csupán azt, hogy a fejlesztők inkább a felfedezést és gyűjtögetést helyezték előtérbe, nem pedig a harci élményeket.

Kamera és irányítás – A retro bája, de egy kis bosszúsággal

A játéknak van egy igazi retro kameraproblémája. Néha kifejezetten kellemetlen érzés, amikor a kamera nem ad megfelelő rálátást a következő ugrásra, és a fix perspektívák csak bonyolítanak mindent. Igen, tudom, hogy ez egy retro játék, és épp a „régi iskolához” akarnak visszanyúlni, de azért a mai modern irányítási megoldások mellett jobban esne a pontosabb kamera és szabadabb nézet. Az irányítás érzete egyébként rendben van, de a kis input lag miatt néha képesek vagyunk egy-két ugrást vagy támadást elrontani. Ha sikerül túllépni ezen a kis frusztráción, az élmény nem áll meg, de tény, hogy a kontroll és a kamera nem a legélesebb.

A grafika és hangulat

A Corn Kidz 64 képi világa kifejezetten retro: a durva textúrák, a blokkszerű modellek mind azt az érzetet keltik, mintha egy 1997-es játékról lenne szó. Azt mondhatnám, hogy a grafikai stílus kifejezetten úgy néz ki, mint egy N64-es játék, ami nem feltétlenül negatív, de néha úgy érzem, hogy egy kicsit jobb optimalizálásra is szükség lett volna. A játék a Switchen kicsit lágy, a textúrák pedig elmosódottak, ami a régi stílust jól hozza, de néha bosszantó.

A zene viszont remekül illeszkedik a játék világához. A régi MIDI hangzás kellemes nosztalgikus érzést kelt, és tökéletesen passzol a játék hangulatához. Azonban a szinkronhangok csak a háttérben hallhatók, így nem igazán érződik az a plusz, amit egy igazi szinkron élmény adhatott volna.

Zárszó

A Corn Kidz 64 egy szórakoztató, jól összerakott retro platformer, amit egyértelműen azok fognak értékelni, akik szeretik a klasszikus N64-es platformereket. Bár nem újít túl sokat, és néhány technikai hiba is zavaró lehet, a gyűjtögetés és felfedezés folyamatosan fenntartja az érdeklődést. Kifejezetten ajánlható azoknak, akik valami könnyed, de szórakoztató játékkal szeretnének játszani, és akik nem bánják a régi iskolás megoldásokat.