Atari Flashback Classics

Az egyik a minőségre megy rá: kevés játék, sok kontextus, archív anyagok, gondos tálalás. Lásd Street Fighter 30th Anniversary Collection, vagy az SNK 40th Anniversary Collection, amik konkrétan digitális múzeumként működnek. A másik irány a mindent bele megközelítés: minél több játék, minél kevesebb cicoma. A Sega Mega Drive Classics már ebbe hajlik, de az Atari Flashback Classics nemcsak ide tartozik – fejest ugrik bele, üvöltve.

Itt nincs finomkodás. 150 játék. Százzal több, mint amennyire józan embernek szüksége lenne.

150 játék, 356 MB – ez már önmagában beszédes

Ez a csomag három korábbi Flashback kiadást gyúr össze egybe (Vol. 1–3), és mindezt 356 megabájtba préseli. Ez elsőre vicces, aztán elgondolkodtató, végül kissé ijesztő. Persze ezek az iparág hajnaláról származó játékok, amikor még a fantázia nagyobb volt, mint a memóriaigény.

A kínálat:

• 32 Atari arcade játék
• 102 Atari 2600 cím
• 16 Atari 5200-as játék

Ráadásul több alapdarab több formában is jelen van. Asteroids, Centipede, Missile Command – arcade, 2600, 5200 verziók egymás mellett. Történelmileg érdekes? Igen. Játékosként izgalmas? Már kevésbé.

Az idő nem volt kegyes – nagyon nem

Gyorsan kiderül, hogy a 150 játék jól hangzik, de játszani velük… nos, az már más kérdés. Ezek nem NES-es „még mindig működik” klasszikusok. Az Atari-éra játékainak nagy része brutálisan elavult. Nem csak grafikailag, hanem játékmenetben, visszajelzésben, érthetőségben.

Sok cím a ’70-es évekből származik. Igen, Pong is itt van. Egy 46 éves játék, ami történelmi relikvia, de szórakoztató termékként ma már leginkább csak érdekesség. Egy ponton túl nem az a kérdés, hogy „értékeljük-e a múltat”, hanem hogy akarunk-e még tényleg játszani vele.

Irányítás: amikor a múlt visszaüt

A korai játékok nemcsak a játékmenetet, hanem az irányítást is kísérleti terepnek tekintették. Analóg tekerők, trackballok, mindenféle furcsa beviteli eszköz – ezek most egy Joy-Conon próbálnak életre kelni.

• A joystickos játékok rendben vannak
• Az analógosak már kevésbé
• A Super Breakout és Crystal Castles kifejezetten szenvedős

Kézi módban a touchscreen sokat segít, ott ezek a játékok hirtelen élvezhetőbbek. Ez az egyik legjobb döntés a csomagban.

A 5200-as játékok viszont külön büntetés. Az eredeti kontrollert (12 gomb, mint egy telefonbillentyűzet) itt képernyőn kell pótolni. Oldalt gomboszlop, D-Paddel válogatás… Miniature Golf például konkrétan idegőrlő.

Ami még mindig működik

Szerencsére nem minden poros. Van egy szűk, de erős mag:

• Asteroids
• Yar’s Revenge
• Tempest
• Centipede
• Gravitar

Ezek még mindig játszhatók, ha el tudok vonatkoztatni a primitív megjelenéstől. És igen, itt tényleg bebizonyosodik, hogy a jó alapötlet túlél évtizedeket.

Az online ranglisták jópofák (jelenleg világranglista 23. Millipede-ben – teljesen indokolatlan), az emuláció hibátlan, ahogy az el is várható. Scanline filter, vektorglow, vertikális mód kézi tartásnál – minden korrekt. Az is nagy segítség, hogy minden játékhoz ott a beszkennelt kézikönyv, különben néhány címnél azt sem tudnám, mit kell csinálni.

Ami nagyon hiányzik

Fontos: ez Atari-játékok gyűjteménye, nem „Atari-korszaké”. Emiatt rengeteg ikonikus cím hiányzik. Licencok, persze, értem én – de Pitfall, Pac-Man, Space Invaders nélkül ez így nagyon lyukas.

A hiányzó klasszikusokat pedig senkit nem érdeklő töltelékekkel pótolták. Slot Machine. Video Checkers. Basic Math. Ha ezek feldobnak, akkor komolyan aggódom érted.

Zárás

Az Atari Flashback Classics tankönyvi példája annak, amikor a mennyiség teljesen maga alá gyűri a minőséget. A 150 játék impozáns szám, de a valóságban nagyjából 10–15 cím az, ami ténylegesen leköt hosszabban egy percnél.

Történelmileg fontos anyag, de játékosként ez inkább egy száraz raktár, mint élő múzeum. Egy kontextusos, magyarázó mód – miért fontos ez a játék, mit adott a játéktörténelemhez – rengeteget dobott volna rajta. Így viszont marad egy hatalmas kupac, aminek a nagy része csak poros lépcsőfok, amin nem feltétlen akarok újra végigmenni.