Candle: The Power Of The Flame

Bevezetés

Sokan azt mondják, hogy a Switch épp a melankolikus, atmoszférikus platformerek hazája lett. Az olyan címek, mint a Limbo, Inside vagy Little Nightmares megadják azt a sötét, baljós hangulatot, amitől valahogy mindig egy kicsit gyanakodva pörgetjük a következő pályát. De mi van, ha egy játék nem a sötétben keres, hanem inkább egy kis színt próbál bevinni a műfajba? A Candle: The Power of the Flame egy ilyen próbálkozás, és bár nem tökéletes, néhány igazán érdekes pillanatot kínál, amelyek sokkal többet érnek, mint amire számítottam.

Törzs

A játék története egyszerű, de hatásos: a gonosz Wakcha törzs elrabolja a sámánt, és neked, Teku-nak kell megmentened őt, hogy visszaállítsd a rendet a faluban. Mindezt egy gyertya fényénél, miközben egy szép, de rettentően nehéz 2D-s kalandban navigálsz. Az első pillanattól kezdve világos, hogy a Candle nem egy könnyed, vasárnapi sétálgatós játék. A feladatok és a rejtvények kemények, és sokszor kell visszajárnod egy-egy helyszínre, hogy rájöjj, mi is volt a kulcs a megoldáshoz.

A játékmenet úgy tűnik, mintha egy point-and-click kalandot próbáltak volna meg platformer formájában megvalósítani. Az apró jelek, mint egy sziklákkal feltámasztott titkos gomb vagy egy elrejtett totem, mind-mind odafigyelést igényelnek. De a legfontosabb tanulság, hogy a türelem kulcsfontosságú. Ha egyszer elakadnál, ne ess pánikba, mert az egyetlen dolog, ami biztos, hogy idővel mindent megtalálsz... csak egy kis extra kutatásra lesz szükség.

A grafikai stílus viszont azonnal elbűvöl. Az egész világ vízfestékszerű, kézzel rajzolt, ami rendkívül frissítő látványt nyújt a Switchen. Teku és a többi karakter mind egyedi, és a részletek megteremtik azt az érzést, mintha egy élő festményben kalandoznánk. Minden egyes háttér, minden egyes apró mozdulat olyan, mintha egy művész dolgozott volna rajta hónapokig. Érdemes megállni és csak nézni, ahogy a világ életre kel.

De, ahogy már említettem, nem minden csillog, amit a játék kínál. A mozgás nem a legpontosabb. Teku irányítása sokszor lassú és kiszámíthatatlan, főleg akkor, amikor a legrosszabb pillanatokban próbálsz egy nehezebb szakaszon átvágni. Az irányítás nem olyan sima, mint amilyennek lennie kellene, és a sok véletlen halál könnyen frusztrálóvá válhat. A szerencsétlen balesetek és a szükségszerű próbálkozások mind-mind hozzájárulnak a magas nehézségi szinthez, ami időnként indokolatlanul bosszantó lehet.

A másik probléma a rejtvényekkel van. A fontosabb pontokat gyakran annyira beolvasztják a környezetbe, hogy elég sok időt pazarolhatsz azzal, hogy ide-oda futkározol, míg rá nem jössz, mi is volt a megoldás. A játék próbál segíteni egy-egy apró vizuális utalással, de ezek legtöbbször nem elég világosak. A Y gombbal kaphatsz egy kis segítséget, de általában az apró jelek és a környezeti részletek azok, amik igazán elvezetnek a megoldásokhoz.

Zárás

A Candle: The Power of the Flame egy szép próbálkozás, ami szoros határvonalon mozog a művészeti érték és a játékélmény között. Ha nem bánod, hogy egy kicsit frusztrálódj, és élvezed a szép grafikát és a szórakoztató kihívásokat, akkor érdemes kipróbálnod. Viszont, ha a gördülékeny játékmenetet keresed, vagy ha az irányítás simaságára építesz, akkor lehet, hogy egy kicsit csalódni fogsz.

Értékelés: 7 / 10 - Egy szép játék, amit nem mindenki fog élvezni, de akik szeretik a kihívásokat, biztosan megtalálják benne a szépséget.