Cake Laboratory

Na, hát a Cake Laboratory biztosan képes erre, de nem feltétlenül a legjobb értelemben. A játék alapja pofonegyszerű: rakj egymásra annyi tortát, amennyit csak tudsz, és próbáld meg, hogy a lehető legszebben illeszkedjenek egymásra. Mindezt egy kényelmes, monoton tempóban, amiben éppen annyi kihívás van, hogy épp ne unj bele azonnal. Képzeld el, hogy egy folytatásos porszívózós játékról van szó, ahol a porszívó maga a monotonitás, és minél többet szívsz, annál lassabban haladsz. Hát, valami ilyesmi.

A játékmenet – nem éppen egy szórakoztató torta

Mi történik tehát a Cake Laboratory-ban? Az alapmechanika iszonyú egyszerű, és nem is akar több lenni. Az a cél, hogy minél nagyobb tortát építs, miközben szorgalmasan pakolod rá a különböző rétegeket, próbálva meg elkerülni a káoszt. Elsőre szórakoztató, de olyan gyorsan rájössz, hogy az egész a legnagyobb formában is egy borzalmasan lassú monotónia, hogy elgondolkodsz, miért is pazarolsz rá időt. Ahogy a játék halad, a sebesség nő, és nyilván több réteget kell stackelned, de ez nem teszi izgalmasabbá a játékmenetet, csupán egy kicsit gyorsabbá.

Valójában az a probléma, hogy bár próbálkozik egy-egy új ötlettel – például a torták dizájnjával –, ezek csak esztétikai változások, amik semmit nem adnak hozzá a már amúgy is unalmas alapjátékhoz. A játék nem csinál semmi olyat, amitől igazán élvezetes vagy érdekes lenne. Igen, a sebesség növekszik, és a torták is egyre nagyobbak lesznek, de ettől csak még inkább azt érzed, hogy már túl vagy rajta, és már csak a végén szeretnél végezni, hogy gyorsan túl legyen rajta az egész.

A látvány – túl sok, és mégis kevés

Ha a játékmenet nem is sikerült nagy dobásra, a látvány egyértelműen a „giccs” kategóriába esik. Az egész játék egy túl színes, túl hangos, és túl... mindentől túlzottan túlhúzott látványvilágot kapott. A torták egyre inkább a túlságosan édes, kisgyerekeknek szóló cukorkaárus szórólapjaira emlékeztetnek. Az animációk minden alkalommal viccesek akarnak lenni, de inkább fárasztóak, mintsem szórakoztatóak, különösen amikor a torták „nedves kapcsolatba” kerülnek egymással (igen, ezt most tényleg leírtam). Az egész dizájn túl szemetet, túl színes, és túl zsúfolt ahhoz, hogy élvezetes legyen – szinte az érzést kelti, mintha egy alacsony költségvetésű mobiljátékot próbáltak volna portolni a Switch-re, ami nem éppen a legnagyobb dicséret.

A játék célcsoportja – talán a legkisebbek

Vannak azonban olyanok, akiknek talán még működhet: ha egy kisgyereket ültetsz le a gép elé, neki valószínűleg tetszeni fog, mert egyszerű, színes és nem igényel semmi különleges készséget. Az egyszerű játékmenet és a fokozatos nehezülés azoknak lehet szórakoztató, akik nem keresnek mélyebb élményt, hanem csak valami könnyed szórakozást. De egy felnőtt játékosnak... hát, nem nagyon ajánlanám, mert nem igazán ad semmi komolyabbat, amit hosszabb távon élvezhetnél.

Zárás – igazán semmi extra

Összességében a Cake Laboratory egy olyan játék, amit egy délután alatt el lehet felejteni. Ha a cél egy kis agytornáztatás és szórakozás, akkor talán egy órára leköt, de nem igazán van benne semmi, ami miatt hosszabb távon is érdemes lenne foglalkozni vele. Bár az esztétikai változások próbálnak feldobni valamit, a monotonitás és a túlzott egyszerűség sajnos az egész élményt elrontja. Ha a célod valami szórakoztató és kihívásokkal teli játék, akkor inkább válassz mást.