Azure Saga: Pathfinder Deluxe Edition

Mi ebben a különleges?” Nos, az Azure Saga: Pathfinder Deluxe Edition nem fogja megváltani a világot, de azért elmondhatjuk, hogy egy jól megírt, szórakoztató kis játék, ami képes egy-két órára elrabolni a figyelmed. Csak ne számíts arra, hogy valaha is emlékezni fogsz rá, miután kikapcsoltad a konzolt.

A történet: Képzeletbeli bolygó, de semmi új

A történet alapja egyszerű: egy fiatal tudós, Synch, a galaxisban bolyong, hogy rátaláljon az Azure bolygóra, ami az emberiség utolsó reménye lehet. Közben természetesen csatlakozik hozzá a megszokott, színes JRPG csapat: a lovag, a rogue, a szaki... a szokásos felhozatal. A történet maga nem rossz, de teljesen biztonsági játék: van benne egy kis titok, egy kis felfedezés, de alapvetően semmi, ami kiemelkedne a többi hasonló mű közül.

A karakterek között akadnak olyanok, akik kifejezetten jól eltaláltak, de mindegyikük valahogy olyan érzést kelt, mintha már száz másik játékban láttad volna őket. Ez nem feltétlenül baj, de ha az új generációs JRPG-k egyediségére vágysz, akkor itt nem fogsz meglepődni.

A játékmenet: Meglehetősen tipikus, de hatékony

Mivel a játék egy fordulatos, taktikai harcrendszert alkalmaz, természetesen itt is a megszokott JRPG küzdelmekre számíthatsz. A harcok a Chrono Trigger-re emlékeztetnek, ahol a karaktereket együttes támadásra lehet rendelni, ami a csoportos támadásokat és szupermozdulatokat hozza be a játékba. Ezzel a módszerrel gyorsan szórakoztatóvá válik a harcrendszer, és bár nem hoz semmi forradalmit, az alapötlet működik, és szórakoztató.

A United Skills (egyesült képességek) pedig adnak egy kis plusz izgalmat: különböző karakterek összehangolásával olyan támadásokat indíthatsz, amik hatékonyan csökkenthetik az ellenségek életét. Persze, mindezt már láttuk más játékokban is, de mégis van valami kielégítő abban, hogy mindhárom karakter egyszerre csap le az ellenségre. Az igazán erőteljes Fury támadások, amik a Final Fantasy VII Limit Break-jéhez hasonlóan működnek, szintén elég látványosak, bár kissé előre láthatók.

Az isometrikus világ: Egy érdekes, de nem tökéletes választás

A grafika és az isometrikus világ szép ötlet, de nem mindenben hozza a várt eredményt. A pályák térbeli elrendezése ugyan szép dioráma hatást kelt, de sajnos szűk helyekre van bezárva, ami rontja a felfedezés érzését. A különböző akadályok, mint például fűcsomók vagy virágok, néha idegesítően megnehezítik az előrehaladást. Igazán szép, részletes világot kaptunk, de valahogy az egész túl kicsi és zárt.

Hangok és zene: A jó, a rossz és a középszer

A zene – különösen a harci részek aláfestése – hozza az elvárt keleti hangzást, és egész jól passzol a játék hangulatához. Azonban a többi zenei részlet, a főtémák és az egyéb aláfestések már eléggé felejthetőek. Egy JRPG-ben a zene kulcsfontosságú, és sajnos itt nem tudom azt mondani, hogy maradandót alkottak volna.