Minoria

A történet – apáca és boszorkányok

A Minoria története semmi túl bonyolultat nem ígér, de van benne egy erőteljes, sötét hangulat, amely azonnal magával ragad. Te magad Sister Semilla, egy kardforgató apáca szerepét öltheted magadra, és egyedül (vagy a társaddal, Sister Fran-nal) kell elbánnod a heretikus boszorkányokkal, akik elrabolták a hercegnőket. Az alapfelállás egyszerű, de működik: a vallás és a hit erőteljes hatása jól keveredik a boszorkányok világával, miközben nem megy át túlzottan fanatikusba vagy erőszakosba – ami már egy könnyen elviselhető egyensúlyt ad a játéknak.

A történet lehetne szorosabb, és a vallási motívumok néha túl direkt módon jelennek meg, de összességében megmarad szórakoztatónak. Az, hogy a játék nem pazarolja az idődet túl sok felesleges dialógussal, inkább az élményre koncentrál, egy üdítő döntés volt a fejlesztők részéről.

Játékmenet – száguldás a boszorkányok ellen

A Minoria játékmenete már az első pillanattól kezdve elkapja a figyelmet. A harc kifejezetten gyors, és úgy érzed, hogy azonnal olyan képességekkel rendelkezhetsz, amelyekkel könnyedén elsöpröd az ellenfeleket. Az alap támadásokat hamarosan kiegészítheted egy remek parry mechanizmussal, amivel ellenfelek támadásait vissza is verheted, és ha ügyes vagy, még a legnehezebb mobokat is pillanatok alatt elintézheted. Ez a gyors tempó és a harcok fluiditása az, amitől a játék igazán különlegessé válik. A mozdulatok simák, a támadások pontosak, és minden ütésnél érezheted, hogy egy erőteljes harcos bőrébe bújtál.

A bossharcok különösen emlékezetesek, és itt nem a szokásos gigantikus szörnyekre kell gondolni, hanem inkább a boszorkányokkal vívott egy-az-egyben összecsapásokra. Ezek a csaták tényleg próbára teszik a tudásodat: ügyesen kell használni a pördülést, a parry-t, és a gyógyító füstölőt, hogy a megfelelő időben fel tudd hozni magad a harc során. Nehéz, de mindenképpen kielégítő érzés, amikor végül legyőzöd a főellenséget.

Grafika és világ – szépen, de egyhangúan

A grafika tekintetében a Minoria már nem a régi, pixeles stílust követi, mint a Momodora: Reverie Under the Moonlight, hanem egy 2.5D megközelítést alkalmaz. Azt kell mondjam, hogy ez a lépés vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. A grafika általánosan szép és tisztán kidolgozott, de az egész világ kissé egyhangúnak tűnik. Az animációk rendben vannak, de ha túl sokáig bolyongsz a folyosókon, könnyen eltévedhetsz, mert az ellenségek és a környezetek között nem túl nagy a változatosság.

Az egész világ, bár jól megtervezett, kicsit unalmassá válhat, ha nem figyelsz oda a térképre, és a hasonlóan kinéző folyosók között elveszíted a fonalat. Itt érezhető, hogy ha egy kicsit több variációt hoztak volna az ellenségek és a tájak terén, sokkal élesebb és figyelemfelkeltőbb lett volna az élmény.

Érdemes rá figyelni?

A Minoria rövid, de nagyon hatékony: bár a játékmenet csak körülbelül 5 órás, az agresszív harc és a boss harcok eléggé vonzóvá teszik. Tényleg sajnálnám, ha elkerülné a figyelmet, mivel bár nem bír annyi tartalommal, mint mondjuk a Bloodstained vagy a Hollow Knight, a harc és az intenzitás miatt igazi élményt nyújt.